Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

tudta kombinálni. A iWó-műhely egyetlen ilyen kísérleténél a lovasembert már hagyományhü növényi környezetbe ágyazta. Az a pár, madártól eltérő állatábrázolásos füredi kerámia is hasonló szerkesztési problémával állt szembe. Ezt figyelhetjük meg a szarvasos butelláknál, melyek Nyúzó Gáspár 1858-as és 1870-es alkotásai.

26 Mindkét esetben a szarvas a madaras butellák növényi környezetében jelenik meg, mintegy helyettesítve a madarat. A lóhoz hasonlóan azonban még a hagyományos környezetben megjelenített szarvas sem tudott a füredi motívumkincsbe beépülni. Katona Lajos a tradicionális környezetbe való beillesztésre ugyan kísérletet tett, de nem tudta megoldani. Az átlagfazekasok sorába tartozhatott, aki környezetéből sem művészileg, sem anyagilag nem tudott kiemelkedni. Újítása nem talált követőre, mert Tiszafüreden nem volt jelentősebb igény a huszárdíszü edényekre. Az egyéni kezdeményezések azonban nem mindig jutnak erre a sorsra. Ha a közösség elfogadja, a meglévő díszítményrendszerhez illőnek tartja, gyökeret verhet. Van úgy, hogy az egyik városban nem kell, egy másikban viszont divatot teremt, mely a befogadó közösség stílust befolyásoló fontos szerepére utal. így volt ez pl. a szerkesztett rozettával is. Az 1831 -ben Debrecenben Kosik István munkáin megjelent szerkesztett díszítményt a polgárosuló debreceniek nem fogadták be. Egy évtizeddel később azonban Mezőcsáton és Tiszafüreden egyaránt a megbecsült díszítmények közé került, s a 19. század végéig keresett és divatos maradt. Gyors befogadásához a régi stílusú, csont-, szárú és fafaragások kis mezővárosokban még divatos motívumaihoz való hasonlósága járult hozzá. Ilyen alapokkal azonban a lovashuszár-ábrázolás nem rendelkezett, így mindvégig csak az egyéni kezdeményezések között maradt, de iskolát nem teremthetett, hagyománnyá nem válhatott. Oka volt ennek az, hogy a magyar népművészet díszítményei leginkább növényi motívumokra épülnek. A díszítőelemek között állatok is előfordulnak, de közülük egyedül csak a madár épült be a díszítményrendszerbe. A lóábrázolás a népművészet minden ágában igen ritka. Az újabb eredetű motívumok sorába tartozik. Ábrázolása cserépedényeken csak esetleges. Síkdíszítményként szinte kizárólag csak az Alföldről ismert igen egyszerű, bekarcolt vonalas megjelenítésben főként pásztormunkákon.

27 Ilyen ábrázolásmódban jelent meg a 19. század első felében készült két hódmezővásárhelyi fazekasmunkán, s részben ilyen módon ábrázolta Katona Lajos is a huszár alatt a lovat. Erősebben hatott rá azonban az új stílusú népművészet késői szakaszát jellemző természethü megjelenítésre való törekvés, mely a pásztorfaragások életképein teljesedett ki. Irodalom Fügedi Márta 1993 Állatábrázolások a magyar népművészetben. Officina Musei 1. Miskolc Füvessy Anikó 1979 A tiszafüredi mázas kerámia stílusának kialakulása és a Katona Nagy fazekasdinasztia. Ethnographia XC. 192-217. 1993 A tiszafüredi mázas kerámia.Studia Folkloristica et Ethnographica 33. Debrecen István Erzsébet 1975 Egy tiszafüredi butelláról. In.: Művészet XVI. 10-11. 26 NM 51.31.335.; Mózes-Gyűjtemény (Nagyvárad-Orodea). 27 Fügedi M., 1993. 178. 86