Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

sorból válik ki Katona Lajos, aki 1873-1895 között több lovashuszárral díszített butellát, kulacsot és miskakancsót készített. Ez a motívum jelentős újítás volt, hiszen az alföldi cserépedényeken korábban ilyen megfogalmazásban lovashuszárral nem találkozunk. Katona Lajos (1851-1910) hagyományos tiszafüredi fazekascsalád tagja. A 19. század második felében egyidejűleg hat-nyolc Katona-fazekas is dolgozott Tiszafüreden. A falu két végében, a Fokparton, illetve a Fazekas-soron laktak más edénykészítők szomszédságában. Katona Lajos a mesterség alapfogásait az apai műhelyben sajátította el. Csak feltételezzük, hogy önálló műhelynyitásáig ott is dolgozott, hiszen apja 1879-es halálát követően, 1880-ban lépett csak be az ipartársulatba.

5 Apjától 1856-ból egy szignált miskakancsót ismerünk. Azonos kézírás szerepel egy szignálatlan, 1870. februárius 20-án készített miskakancsón is. Az előbbi budapesti magángyűjteményben, az utóbbi pedig a Néprajzi Múzeumban található. Ez a miskakancsó egyébként azért is fontos darab, mert arra bizonyság, hogy a későbbi jeles egyéniség, az idősebb Nyúzó Gáspár 1856-1857 között ebben a műhelyben dolgozott. Nyúzó 1857-ben hasonló megfogalmazású virágokkal és szintén vörös-barna függőleges csíkokkal díszítette miskakancsóját. Mindezekről azért kell beszélnünk, mert Katona Lajostól a huszáros-edények mellett alig van olyan edényünk, melyet stílusban azonosítani tudnánk. Ehhez ismernünk kell a rá ható egyéniségeket, leginkább apját, illetve az apai műhelyből több stíluselemet magával vivő idősebb Nyúzó Gáspárt. Ezeket a huszáros miskán, illetve a Déri Múzeum kisebb űrtartalmú, felirat nélküli miskaján egyaránt fellelhetjük: ez az arc plasztikus megmintázása, továbbá a gomboláspántok, a kancsó hátán, a fül két oldalán látható álló virágos ág, a hason a függőleges levélsor és a plasztikus gombsor közti barna, írókázott pettysor.

8 Az alkalomra készített butellái csapott vállukkal megmintázásukban a TVyúzó-darabokhoz szintén igen hasonlók. Feliratának zárósora apjáéhoz hasonlóan a megajándékozott, a feleség és a gyermekek éltetése. Személyéhez a huszáros díszítményű darabok és a Déri Múzeum miskakancsója mellett még két butellát köthetünk. Az egyik 1874-ben készült. Felirata: Katona Lajosé ez a Bütykös Készült 1874 ben.

9 Elő- és hátlapján írókázott álló hármasvirág díszíti, oldalán romaringág. Az edény sem megmintázásában, sem díszítményében nem emelkedik ki az átlagból. A másik egy folyóedény formáját követő butella, melyet mindkét oldalélét sikló állású plasztikus kígyó, előlapját ágon álló madár díszíti. Balog Sándornak készült, felirata: igyunk aki angyala van mert a Bankónak döge van valamenyi rongyos bankó mind a Korcsmárosnak való (1. kép)}" Nem tudjuk, mi motiválta Katona Lajost a lovashuszárral díszített edények készítésére, hacsak az nem, hogy 1873 előtt - ekkortól jelentkezik ezzel a motívummal - maga is nem volt huszár. Mindenesetre mély nyomokat hagyott benne ez az élmény, vagy mások elbeszélése, ha húsz éven keresztül időnként alakját edényein megmintázta. /. kép. Kígyós butella (Néprajzi Múzeum) 9 10 FüvessyA., 1979., 1993. KPM történeti dokumentáció: 69.72.1. 279 p. NM 141487.; Lazetzky-gyűjtemény (Budapest) Ruszinko-gyüjtemény (Budapest) DM. DGY. 88. DaM 62.12.1. NM 129499 82