Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Ezek a munkaigényesebb cserépedények általában barátságból, jó ismerősöknek, illetve megrendelésre készültek. A megbecsültebb, ritkábban használt darabok közé sorolhatók, melyeknél a megmaradás esélye sokkal nagyobb volt, mint a köznapi használatra szolgáló tárgyaknál. Mindezek ellenére kis számban maradtak fenn, ami arra utal, hogy készítésük Tiszafüreden nem tartozott az általános gyakorlat sorába. A vizsgálatunk tárgyát képező darab csak annyiban rokonítható az előbbiekkel, hogy figurális megoldás, de minden lényeges elemében eltér azoktól. Egész alakos, szoborszerű munka, nem használati tárgy, egyértelműen díszítőfunkciót tölt be. Hogy mégis írunk róla, annak az a magyarázata, hogy a közelmúltban derült fény készítésének pontos körülményeire, mely értékes adatokat szolgáltat a múlt század utolsó negyedének iparosképzésére is. Tiszafüreden 1888 és 1914 között kisebb-nagyobb megszakításokkal különböző című újságok - Tiszafüred«és Vidéke, Tiszafüred és Környéke, Tiszafüredi Újság -jelentek meg hetente egy alkalommal, melyek a helyi élet hírei között gyakran tájékoztattak az oktatás helyzetéről is. Részletesen beszámoltak a tanoncképzésről, az ehhez kapcsolódó különböző iskolatípusok alapításáról. Az egyik ilyen híradás említette meg Katona Zsigmond fazekas műhelymodelljét, mint az iparostanoncok évzáró vizsgájával párhuzamos kiállítás egyik jutalmazott tárgyát.

4 Tiszafüreden 1854-ben vetették fel először a vasárnapi inasi iskola beindításának szükségességét. Az indítványtevő az asztalos- és kötélgyártó céh egyik tekintélyes tagja, Nyáry Károly kékfestőmester volt. A város másik két céhével, a csizmadia - és szabó-, illetve a kovács - és kerékgyártó céhekkel az 1855. január 20-i közös ülésükön fogadták el az iskola létrehozására vonatkozó határozatot, s döntöttek az annak fenntartásához szükséges pénz előteremtéséről is.

5 A szervezésben aktív munkát vállalt a katolikus pap, Pájer Antal, majd utóda, a múzeumalapító Tariczky Endre. Az iskola fenntartásához szükséges pénzt így is csak 1870-re tudták előteremteni, melyhez Szele Gábor egri kanonok és Bartakovics Béla érsek is hozzájárult, és amely az egri ájtatos alapítványi hivatalban kamatozott.

6 Ezt az 1870-ben beinduló és az évek során többször átszervezett vasárnapi inasi iskolát váltotta fel 1888-ban az iparosiskola. A Tiszafüred és Vidéke című újság 1888. október 10-én arról számolt be, hogy „a helyi ún. vasárnapi iskola október 1-től átalakult ipariskolává ". A korábbi, vasárnap délutáni oktatást ezután hétfő és csütörtök esti tanítás egészítette ki. Az oktatás két tanító vezetésével a római katolikus iskola két tantermében, heti 7 órában folyt.

7 A kiállítással egybekötött évzáró vizsgát 1889, június 23-án tartották meg.

8 Az újság 1889 és 1896 között minden évben értesítette az olvasókat az iparostanoncok évzáró vizsgájáról, ismertette a kiállításon megjutalmazottak névsorát. A tudósításokból azonban nem derült ki, hogy az 1870-1888 között működő vasárnapi inasi iskolán is tartottak volna évzáró vizsgát és kiállítást. Két korábbi, feliratos cserépedény alapján azonban arra gondolhatunk, hogy talán már ekkor is lehetett évzáró kiállítás. Erre is készülhetett a 17 éves Márki István fazekassegéd 1887-es datálású, olaszkorsóból kinövő írókázott virágozású butellája, illetve az a kiforratlan díszítményű, 1882-es datálású butella, mely a 16 éves Bozsó Lajos munkája.

9 4 Tiszafüred és Vidéke 1892. jún. 22-i száma. 5 Az asztalos és kötélgyártó céh jegyzőkönyve. Kiss Pál Múzeum történeti-dokumentációs leltárkönyve 69.72.1. leltári számú tétele: 105., 114 p. 6 Tariczky Endre 1902. 219-221. 7 Tiszafüred és Vidéke 1888. okt. 10. 8 Tiszafüred és Vidéke 1888. jún. 19. 77 3. kép Madaras oldal