Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

is hozzájuthattak a füredi edényekhez. A Cserépfalun előkerült 1835-ös és 1844-es kerámiák esetében az itteni mészárusok szerepe is számításba jöhet, akik edényárusításáról 1965-ben jegyeztek fel Tiszanánán adatokat.

10 MORVAY Judit a matyók edénykészletét vizsgálva tett említést a fazekasok múlt század végi kövesdi vásáron való aktív részvételéről.

11 Ennek részleteire a fiatalabb Nyúzó Gáspár unokaöccsétől a múlt század utolsó negyedére vonatkozó adatokat sikerült lejegyeznünk. Ebből az derült ki, hogy a fazekasok vagy saját vagy kölcsönigával keresték fel a városokat. Kovács Lajos gyermekkorában, századunk elején hallott a korábbi vásározásokról. Apja, aki Nyúzóné testvére volt, 1902-ben nősült meg és ezután felhagyott a vásározással. Ő említette, hogy az idősebb Nyúzó Gáspár nem kölcsönigával, hanem saját lovasszekerével kereste fel a vásárokat, kölcsönigával csak 1890-től folyamodtak. Ekkor ugyanis az idősebb, de még csak 40 éves fazekas felhagyott mesterségével. A jó keresetet biztosító években egy kovártányi (16 hold) földet és 2 hold szőlőt vett, és megházasodó fiának adta át házával együtt műhelyét és az ipart. A fazekas a vásár előtti napon faroskasba, szalma közé rakta fel családtagjai segítségével az edényeket. Kora hajnalban, esetenként már éjfél után útnak indultak, és még ugyanazon nap késő estéjére haza is jöttek. Mezőkövesdre például hajnal 2 órakor indultak, és este 8-9 órára már vissza is érkeztek. A környező vásárokon késő tavasztól kora őszig árusították így Nyúzó Gáspár edényeit. Télen raktárra dolgoztak. Ők a vásárokon pénzért árusítottak, mivel Nyúzó Gáspárnak volt földje, és azon a termény megtermett. Más fazekasoktól Mezőkövesden azt jegyezték fel, .hogy terményért is adtak a cserepet, mely a termény fajtájától függően kétszer-háromszor töltötte meg a kiválasztott edényt.

12 Sok helyet felkerestek, túl a Tiszán Mezőkövesdet, Szentistvánt. Ezen az útvonalon Poroszló, Borsodivánka is útba esett. Jártak Egyekre és a csegei hidason átkelve is értékesítették edényeiket Ároktő, Dorogma környékén, továbbá Csegén. Az idősebb Nyúzót a vásárokra hol a fia, hol a felesége kísérte. Fia már nem tartott lovat, hanem sógorával járta a vásárokat.

13 Cs. Kiss Mihályról, Simon Istvánról és Katona Miklósról is úgy tudták unokái, hogy rendszeresen vásározott. Nyúzó Gáspárhoz hasonló területeket jártak be. A kövesdi vásár Katona Miklósnak mindig emlékezetes volt, mert itt a fazekasok a falu határában bevárták egymást. Hazamenet is biztonságosabb volt, ha több iparos haladt szekérkonvojban. A fazekasok a századvégtől hagytak fel fokozatosan a más települések vásárain való értékesítéssel. 1902-től Nyúzó Gáspár termékeit az edénykereskedők közvetítésével értékesítette. Felesége szerint „már az én időmbe se vótjó ára az edénynek,... Százát mikor hogy adták. Azelőtt volt 7-8 forint is száza. Az én időmbe már csak 5 forint volt száza. Egy katlan edény ára 2 5-30 forint. " A fazekasok arra törekedtek, hogy egy katlannyit adjanak el, azért százával nem is értékesítették.

14 Kemenceszám adta el az edényeket Katona Miklós is a századfordulón. Termékeit nagykereskedők vásárolták meg. 1910 körül már csak 20 forintot kapott egy kemencényi edényért.

15 Már ezt megelőzően, a XIX. század második felében a helyi zsidók egyik rétege, a házaló is foglalkozott edénykereskedelemmel. Rubinstein Salamon a 70-es évektől kétlovas szekérrel vándorkereskedett. A felvidéki, főzőfazekakat gyártó központokat is felkereste. Míg felért Gömör megyébe, a füredi edényeket árusította. Visszajövet az ott vásárolt fazekakat értékesítette, a maradékot pedig Füreden árulta. Menye szerint edényes volt a foglalkozása. Katona Miklós, Bodó Mihály és Simon István szomszédságában lakott. Elöregedve századunk elején hagyott fel a 10 Ifj. Kodolányi János, 1965. 250. 11 Morvay Judit, 1955. 40. 12 A díszesebbeket másfélszer töltve, az egyszerűbbeket egyszeer töltve búzáért, rozsért vették. A gabona ára befolyással volt az edények pénzbeli árára is, így ez nem állandó érték, hanem mindig változik. 13 Kovács Lajos, 86. é. ref. Tiszafüredi lakos adata, 1989. dec. 1. 14 Kresz Mária, 1960. 346. 15 Füvessy Anikó, 1979. 211. 72