Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Előszó 1976-ban, a Kiss Pál Múzeum közelgő 100 éves alapítására készülve, a múzeum épületéből - a teljes felújítása miatt - irodáinkat új helyre, a város központjába, a katolikus és a református temp­lom szomszédságába költöztettük. A kis alapterületen érdemi munkát a kutatás és a tárgy vásárlás, nyilvántartás kivételével alig végezhettünk. Volt azonban egy olyan kutatási terület Tiszafüreden, melyet csak helyben, hosszabb időt igénybe véve lehetett elvégezni; ez a híres füredi fazekasok anyakönyvi adatainak feltárása volt. Tiszafüred fazekas népművészetére már a 19. század végén felfigyeltek, mikor a milleniumi kiállítás mezőkövesdi házának berendezésekor az itt oly divatos füredi fazekasok munkáiból ren­deltek. Györffy István az 1910-es évek végén tárgyvásárlás és fotózás céljából Tiszafüreden is meg­fordult. 1932-ben Viski Károly a sok képanyaggal illusztrált Tiszafüredi cserépedények című munkáját jelentette meg. Tiszafüred fazekasságát a számos datált és szignált munka jellemezte, köztük Katonák, Nagyok, K. Nagyok szép számmal fordultak elő. A közel két éves anyakönyvezés során először a református, majd a katolikus anyakönyveket tekintettem át. Minden olyan családot kijegyzeteltem, akik az addig ismert fazekasok vezetéknevével rendelkeztek. A református anyakönyvek 1833-tól - főleg az ehunytaknál - a foglalkozást is feltűntették. így olyan mesterek neve is ismertté vált, akiknek szignált munkáit a gyűjtemények nem őrizték. Az így megismert nevek és házastársaik alapján már viszonylag könnyű volt a családfákat felállítani, mely egy több mint egy évszázados és számos mestert felmutató faze­kasdinasztia, a Katona Nagy-család feltárásához vezetett. Mivel a család második generációjában számos azonos keresztnevű fazekas volt, ez a család vezetéknév-használatában olyan változást eredményezett, mely arra utalt, hogy egymással rokoni kapcsolatban már nem is lehettek. Az anyakönyvi kutatás ezt a rejtett kapcsolatot derítette fel. Mellettük több két-három generációs fazekascsaládok is feltűntek (Juhász-, Molnár, Bodó-, Nyúzó-), s a feketekerámiát is gyártó Bezerédi Varga-család révén hét generáción átívelő mesterség-továbbadásra is példát találhattunk. A katolikus anyakönyvek áttekintése ismereteinket tovább bővítette. Olyan betelepült, céhes kapcsolatokkal rendelkező fazekasok váltak ismertté, akik a sajátos füredi stílus megteremtésében jelentős szerepet játszhattak. Ezek a kutatások pár év multán a miskolci és debreceni céhes kapcsolatok felderítésére, majd a mezőcsáti fazekasság anyakönyvi kutatására ösztönöztek. Kerestem a stílusban megmutatkozó tiszafüredi és mezőcsáti kapcsolatokat, a közös stílus gyökereit. Ezzel a munkával derült fényt Mezőcsát, Tiszafüred és Miskolc, Debrecen fazekasainak kapcsolataira, s arra, hogy Mezőcsát aktuális és landmajszteri kapcsolatban állt miskolci fazekascéhhel. Sikerült az első stílusban azonosítható mezőcsáti fazekast is fellelnem, aki egytizeddel megelőzte Rajczy Mihály méltán elis­mert tevékenységét. Az OTKA támogatásával kutatásaimat az Alföldre is kiterjeszthettem, felmérve a köz- és a jelentősebb magángyűjtemények anyagát. így már nagyobb területet áttekintve vizsgálhattam meg a fazekas stílus változását, az arra ható tényezőket, azt a hatást, ahogy a hódoltságkori ólommázas kerámia egyre kisebb hatókörű fazekascentrumokra bomlott. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom