Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

11. kép. Kifordított szikiével (Debrecen, mgy) sorába peremornamentikát helyezett el, mely levéllel és szíklevéllel kombinált kifordított félkörökből áll (11. kép). Tyúklábmotívummal kitöltött félkörívek díszítik a Néprajzi Múzeum fehér alapszínű boroskancsójának nyakperemét, hasán lendületes vonalvezetésű, feketével előrajzolt levelek futnak körbe, melyet 10. képen mutattunk be. A levelek közti teret egyszerű, csak pontokból kialakított boglárok díszítik. A Déri Múzeum sárgamázas bokályának hasán fogazással kitöltött virágsor fut körbe. . Az írókás, növényi díszítésű darabok közé sorolható a legkorábbi, datált füredi darab, a Néprajzi Múzeum 1832-es butykoskorsója is. A sárgamázas, erősen szennyezett edényt hasától-talpáig sűrű, vízszintesen körbefutó fekete csíkok díszítik, felette a szétbomló szirmú virágok, hullámvonallal és csíkozással kitöltött nagy levelek láthatók. Az edény fülén a csati kerámiák kacskaringóba végződő hullámvonalait találhatjuk. Már a múlt század 30-as éveiben megjelentek a tiszafüredi edényeken a karcolásos (sgraffiato) díszítmények. Ez a mintázási eljárás, melyet az engóbbal leöntött, bőrkemény agyagba karcoltak, aprólékosabb ornamentika, illetve hosszabb feliratok alkalmazását tette lehetővé. Ezt a díszítésmódot a megrendelésre, esetleg maguknak, családtagjainknak vagy jó ismerőseiknek készített darabokon találjuk meg, melyről az edények felirataikkal általában tájékoztatnak is. Az alkalmilag használt italtartó edényeket díszítették leginkább ezzel az eljárással. A karcolt minták között szabad rajzúakat és szerkesztetteket egyaránt találunk. A díszítményt vékonyabb-vastagabb hegyű eszközzel, körzővel és különböző átmérőjű lyukasztóval mélyítették az agyagba. A szabad rajzú minták főként rozmaringágból, egyéb leveles ágakból, a virágok különböző típusaiból és szőlőmotívumból állnak, de találunk köztük szarvas- és madárábrázolást is. Vizsgált időszakunkban négy miskakancsón, egyegy komaszilkén, bokályon, csőregéstálon és két kulacson találunk karcolt díszítést; három buty koskorsón és egy kulacson karcolt felirat van. Ezeket a darabokat egészítik ki ifjú Nagy Mihály kiemelkedő munkái. Igen figyelemreméltó, hogy a sgraffiato technikájú díszítmények állandósult elemei a miskakancsón jelennek meg először, ez a füredi miskáknak később is tipikus díszítménye, a kancsó hasán tekergőző kígyó közti rozmaringág, illetve a rozetta. A miskakancsók feltételezhetően két műhely munkái, kettőt rozmaringág, kettőt rozetta díszít. A rozmaringággal díszített miskakancsó egyike 1833ban készült, a Néprajzi Múzeum gyűjteményében található. Párja, a karcagi magángyűjtemény törött csákójú kancsója szegényesebb agyagrátéteiben, írókás díszítményeiben tér el az előbbi darabtól. Rozmaringága a kígyó jobb és bal oldalán elnagyolt rajzolatú olaszkorsóból nő ki. A rozettás miskakancsók egyikén, mely egy kunmadarasi magángyűjteményben található, a fül alatti karcolt felirat arról tájékoztat, hogy „Készült az 1840 esztendőben". Díszítménye szinte minden elemében megegyezik a Néprajzi Múzeum ifjú Nagy Mihálynak tulajdonított, felirat nélküli miskakancsójával, de festése és rajzolása kissé gyakorlatlan, karcolt díszítménye zsúfoltabb, aprólékosabb és aránytalanabb. A miskakancsó hasán lévő sűrű mentegombolás és a fül jobb és bal oldalán fekete pontokkal kitöltött, karcolt hullámvonal íveiben középkörön elhelyezett, szerkesztett 12. kép. 1840-es miskakancsó (Kunmadaras, mgy.) 41