Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)
A napi használati edények díszesebb változatban is készülnek. Ezeken a megszokott virágornamensek mellett újabb díszítmények is megjelennek; a spongyázás csíkok és hullámvonalak vagy peremdíszítmények, a pontközepű kockasorok. Gyöngyös, Eger elsősorban katolikus vallású vásárlóközönséggel rendelkezett. Azok a központok, melyek katolikus vagy matyó piacra is dolgoznak, a vásárlókért folyó versenyben a kedvelt termékek stílusát is átveszik. így a közép-tiszai központok nagy részénél egy idő után a fehér alapon kék-színes edények törvényszerűen megjelennek. A fazekasok dél-borsodi piacának egy részét azonban református kisnemesek lakták, akik ízlése szembetűnően eltért a katolikus szegénységétől, ezért egy-egy regionális központ igen eltérő stílusban is dolgozhatott. Ezt figyeljük meg a füredi központnál is, ahol a 19. század utolsó negyedétől gyöngyösi stílusú edényekkel is vásároztak. A dél-borsodi, dél-hevesi falvakban a füredi és a gyöngyösi edények mellett a zöld-karcolt vagy zöld-irókás edények is népszerűek voltak. A környéken kialakult kisebb központok közül Mezőkeresztes számított hangsúlyosabbnak. Az 1870-es évek végén két keresztesi fiatal is megfordult a füredi fazekas ipartársulatnál: Katona János és Molnár József. A 19. század utolsó negyedétől találunk gyűjteményeinkben mezőkeresztesi készítményeket, zöld alapon alákarcolt virágkompozícióval díszített szíjazható butéliákat, illetve fehér alapú, írókás és ecsetes kulacsokat, tálasedényeket, utalva a két stílus egymásmellettiségére. 49 Mezőkövesd kisebb központnak számít. Igaz, itt már 1859-ben fennmaradt egy töredék, mezőcsáti butella formáját követő, zöldmázas, alákarcolt díszű darab. Az 1860-as évek végétől néhány elnagyolt, barna írókás virágbokorral díszített zöldmázas szíjazható butella mellett Demko Lajos világos alapon zöld rázott mintájú butykoskorsói és az öblében spirálvonallal, szélén pedig holdazott tányérok sorolhatók a helyi készítmények közé. A butellákon Mezőkeresztes formái, ornamentikájukban pedig leegyszerűsített füredi elemek bukkannak fel. A tányérok is ilyen modorban készülnek. Sem minőségben, sem díszítményben nem vehették fel a versenyt a füredi és a mezőkeresztesi készítményekkel. 50 A szomszédos Szomolyán elenyésző a biztosan itt készített tárgyak száma. Néhány 20. század elején készített darabon tűnik fel a falu készítőhelyként. Elnagyolt formák és díszítmények, egy-két színre épülő írókázás jellemzi őket. 51 Egyértelműen tiszafüredi hatásra alakult ki az abádi központ, ahová 1858 körül a füredi Katona Nagy Bálint települt át. Fiai (József, Bálint) legényéveikből töltöttek némi időt Tiszafüreden, melyet az 1868 után készült néhány abádi kerámia stílusa is jelez, mely világos alapon karcolt és színes írókázott virágokat vagy egyszerűbb írókás ornamentikát sorakoztat fel. Még a második generáció is őrizte füredi kötődését, melyre egy 1902-ben készített, sárga alapon barna írókázás díszű miskakancsó utal. 52 A karcagi céhes szevezésü fazekasságról alig van ismeretünk. A reformkor végén négy karcagi legény a debreceni céhnél dolgozott, így kapcsolatba kerültek a közép-tiszai kerámia Debrecenben gyakorolt akkori stílusával. Zöldmázas karcolt és világos alapú írókás edényeik emléke erre és a füredi hagyományok ismeretére utal. 53 A Szentesről áttelepült Ácsi Kovács a 20. század elején a keresettebb mezőtúri stílusra állt át. 48 DIVM 53.1.145.; DIVM 55.234.1.; HOM 53.123.1.; DIVM 54.172.1.; DIVM 55.231.1. 49 MM 61.3.10.; NM 53.60.42.; NM 129658.; NM 54.40.147.; DIVM 54.171.1.; MM 83.104.1. 50 NM 56.16.23. NM 56.1.10.; MM 58.1.1.; MM 53.1.142. 51 NM 57.50.1.; NM 56.1.30.; NM 57.50.1.; DIVM 81.5.1. 52 KPM 83.28.1.; KPM 83.30.1.; KPM 83.31.1.; KPM 87.105.1.; NM 54.61.18.; KPM 83.29.1. 53 GYINM néprajzi adattára 231.; HBMLT IX.8. 182