Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

találunk példát. Ritkán karcolt motívummal is kiegészülnek, mint Rékási Sándor 1854-es butykoskorsóján.

25 Mezőtúron az 1850-es évek végére már közel harminc fazekas gyártott mázasedényt, melyet zöld alap, a karcolt vagy aláírókázott díszítmény jellemez. A jelzett időszakban Hódmezővásárhely uralja a termelést. Zöld- és sárgamázas karcolt, metszett vagy rátétes díszítményei mellett a sárgamázas sötétokker vagy sötétbarna alapú írókás edényei is nagyobb körben keresettek. Vásárhelyen fennálló edények és tálasedények egyaránt készülnek. Az írókázott darabok kiszínesedése a reformkori kezdemények után a 19. század közepétől kísérhetők nyomon. Az első hullámban létrejött közepes nagyságrendű központokra a zöld- vagy sárgamázas karcolt, metszett vagy rátétes díszítményű darabokkal hatott. A Vásárhely által közvetített stílus nagyobb területet érint, több közepes nagyságrendű centrum kialakulása kíséri, de ezek a központok kevesebb tárgyszámmal képviselik magukat, mint a két északi fazekashely. Termelésükben ekkor még a mázasmunka igen alrendéit szerepet játszott, és a későbbiekben is Vásárhely, Mezőtúr és Tótkomlós kivételével jelentőségük alig változott. A második hullámban létrejött, kisebb központok A 19. század utolsó harmada az alföldi fazekasság felvirágzásának időszaka, melyet számos kisebb központ létrejötte kísért. Ezek csak néhány fazekast foglakoztattak, és a gyöngyösi központtól eltekintve hatókörük is sokkal kisebb volt. Létrejöttük a díszített mázas kerámia iránti növekvő igényből eredt, mely részben a vevőkör kiszélesedésésével, részben pedig a mázas kerámia presztizstárgy szerepével magyarázható. A második hullámban a regionális központok két típusát különböztetjük meg. Az egyik a kisebb mezővárosokban vagy nagyobb alföldi vagy peremvidéki falvakban alakult ki (Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Szomolya, Abád, Karcag, Nádudvar, Tószeg, Békés, Tótkomlós, Szegvár, Apátfalva, Alberti, Nagylak). A másik típus a nagyvárosokhoz, mezővárosokhoz kötődött, ahol a városi kereslet csökkenése miatt a díszített mázas kerámia gyártásával a 18-19. század fordulójától több évtizedre felhagytak (Szeged, Kecskemét, Nagykőrös, Eger, Gyöngyös). Ezek a települések az egyre kisebb nagyságrendű központokra bomló alföldi fazekasság utolsó állomásai, melyek a stílust közvetítő nagy centrumok művészetét néhány kivételtől eltekintve már meg sem tudták közelíteni. A mesterség ismételt megjelenése részben fazekasok áttelepüléséhez, részben a divatdiktáló központokban való tanuláshoz köthető. A második hullám kialakulásának kezdetén inkább az áttelepülés figyelhető meg. Tiszafüredről pl. a 19. század közepén Mezőkeresztesre, Abádra, Kunhegyesre, Hódmezővásárhelyről Tószegre, Mezőkeresztesről Mezőkövesdre költöztek át fazekasok/

0 Az 1850-es évek végén a divatos edénytípusok és motívumok megismerése céljából egri, szegedi, makói, orosházi, tószegi és kunhegyesi fiatalok szegődtek a vásárhelyi mesterekhez, tószegi inas mezőtúri fazekashoz.

27 Karcagi legények dolgoztak Debrecenben, Mezőtúron, abádiak és mezőkeresztesiek Tiszafüreden, tószegiek Mezőtúron, Vásárhelyen, makói és szegediek szintén Vásárhelyen. Dél-Alföldön továbbra is divatos a zöld alapon karcolt vagy metszett díszítésű italtartó edény, de mellette a 19. század közepétől a zöld máznál még drágább kék máz, illetve kék írókás díszítmény is megjelenik. Elsőként délen Vásárhelyen, északon Gyöngyösön és Egerben, majd a debreceni Tóth Bálint műhelyében. A kezdeti fehér alapon kék, majd kék és barna ornamentika igen 25 DaM 81.164.1. 26 FÜVESSY Anikó 1993. 145-148.; A göröncsér céh jegyzőkönyve (TJM 73.39.5.). 27 A gerencsér céh jegyzőkönyve (TJM 73.39.5.) 178