Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Az időben Szegedet követő vásárhelyi kerámiák is ilyen jegyeket sorakoztatnak fel. Az emlékanyagban Vásárhely 1798-tól változatos, datált edénytípusokkal képviseli magát. Zöld vagy sárga mázasok, rátétes, metszett és karcolt díszűek, mázfoltok és körbefutó fésűsdísz teszi ornamentikájukat változatosabbá. Az írókás virág- és madármotívum az 1820 után készült butykoskorsók és szilkék, fazekak körében tűnik fel először. Vásárhelyet tehát a török és délszláv közvetítésű elemek mellett a régi magyar ólommázas kerámia hatása is elérte, de súlya a 18-19. század fordulóján még elenyésző volt.

5 Vásárhely edénytípus, ornamentika és díszítőtechnika tekintetében egyaránt az alföldi kerámia nagy hatású központja. Itt jelennek meg elsőként a paraszti használatú divatedények, a technikák közül az agyagmetszés és a sgraffito, a díszítmények közül a madár (1801), a körzővel szerkesztett rozetta (1828).

6 Az alföldi nagy közvetítőközpontok közül Szeged, Debrecen és Miskolc céhei korai, Hódmezővásárhelyé késői alapítású. Környezetükben fekszenek azok a kisebb-nagyobb városok, melyek 1820-1840 között ismerkednek meg a mázas és díszített kerámia gyártásával. A települések fazekasainak létszáma és vásárlókörzete is kisebb, ezek az alföldi fazekasság közepes nagyságrendű centrumai. Közepes nagyságrendű központok Az Alföld közepes nagyságrendű fazekasközpontjaiban nagyjából azonos időpontban, a reformkorban jelennek meg a mázas készítmények. Az északi központokban Gyöngyösön egy 1823-24-ben készült boroskancsó, Mezőcsáton 1828-as miskakancsó, Tiszafüreden 1828-as butykoskorsó a legkorábbi datált mázas készítmény. Gyöngyösről azonban ettől a kancsótól eltekintve az 1860-as évek elejéig más mázaskészítményt nem ismerünk. Súlya Egerhez hasonlóan csak a 19. század második felében növekszik meg, s válik a hevesi stílus irányítóközpontjává. A legkorábbi darabok a Dél-Alföldön Szentesen 182l-es butykoskorsó, Makón 1839-es butella, Gyulán 1839-es butella, Mezőtúron 1844-es butykoskorsó és Csongrádon 1848-as tintatartó. Azt várnánk, hogy délen érhető nyomon elsőként az alapstílus közepes nagyságrendű központokba való áramlása. Az emlékanyag áttekintése azt jelzi, hogy az igényeket Vásárhely nagyrészt ki tudta elégíteni, mely egyúttal vonzáskörzetének határait is a várhatónál jobban kitolja. Az első hullámban a három-ötezres mezővárosok fazekasai vették át a divatossá váló mázas kerámia készítését. Mezőcsát fazekasai a 18. század végétől építették ki kapcsolatukat a miskolci fazekascéhhel, ahol több fiatal inas- és legényként hosszabb időt töltött.

7

1810 után közülük többen Mezőcsáton nyitottak műhelyt. Tiszafüred 1810 körül keresi a miskolci - és vélhetően az egri -, majd a debreceni fazekascéhhel a kapcsolatot.

8 Ugyanekkor több miskolci, egri fazekas is áttelepült Füredre. A mezőtúriak 1837-ben a céh jegyzőkönyvében rögzítették is a mázasmunka átvételének pontos idejét, melyben a céh két vásárhelyi mestere jelentősebb szerepet játszhatott.

9 A technika ismerete azonban nem azt jelenti, hogy a termelés feltételei azonnal létrejöttek. Kísérletezésen, rontott példányokon át vezet az út a piacon is értékesíthető minőség eléréséhez. Ennek az anyagi kihatású szakmai kihívásnak a reformkor kezdetére az Alföld északi közepes nagyságrendű központjai feleltek meg először. 5 KRESZ Mária 1990. 317.; KRESZ Mária 1991. 48. 6 TJM 52.434.1.; Körösvidéki Múzeum Nagyvárad - Oradea, leltári szám: 7858. 7 FÜVESSY Anikó 1991. 8 FÜVESSY Anikó 1990. 9 KRESZ Mária 1991. 43. 175