Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)
Ilyen állatokat ábrázoló italtartók készültek még Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, Szegeden és Tiszafüreden is. Közülük igen változatos a kosbutella, melyet dudimázzal és sárga-zöld, egymásba mosódó mázzal a Dél-Alföldön igen kedvelték. A malac perselyként vásárfia volt, ilyen a tiszafüredi, 1870 körüli foltmázas darab, mely még a XX.század első harmadában több alföldi központ anyagában is előfordul. 98 Paraszti használatban a XIX. század második felétől terjed az olyan dohánytartó, mely állatalakot, leginkább medvét jelenít meg. Tiszafüreden 1865-ben Katona József készített egy fehér engóbú, színtelen mázú, tarkán írókázott dohánytartót, mely apró karmos lábakon áll, hátán kis plasztikus farok." Ez a ritkább, világos engóbú medve még a Déri Múzeum gyűjteményében is előfordul, de elterjedtségben meg sem közelíti a Felföldön és az Alföldön egyaránt gyakori barna változatokat. A medve dohány tartó két részes. A testen külön jelenítik meg a lábakat, mellette még a nemi jelleget ábrázolják hangsúlyosabban. A levehető fedél medvefej. A nagyobb és kisebb alföldi fazekasközpontokban egyaránt népszerű készítmény volt, melyet Szegedtől Miskolcig, Mezőkövesdig gyártották. A kisebb központokban (Békés) még az 1930-as években is előfordul. 100 Azt első világháború táján Gyöngyösön Kertész Erzsébet kerámiagyárában méz tartására szolgáló medveedények is készültek. 101 Bundáját élethűségre törekedve a malac- és kosbutellákhoz hasonlóan szitán átnyomott nedves agyagból készítették. Az állatalakok a XIX. század második felétől kiegészítő kisplasztikaként különböző tartóedények fedelén is népszerűbbek. Metszett díszítésű varrókosárkák fedelének gombjaként vagy csak fedéldíszként madár, kutya, macska, kígyó is előfordul a vásárhelyi és mezőtúri anyagban. 02 Szintén fedéldíszként mezőtúri hengeres bödönökön is gyakoribb a múlt század végi anyagban. Az igen díszes tótkomlósi komszilkék (simár) fedelén gyakran többalakos állatkompozícióval találkozunk. 03 Kiegészítő kisplasztikaként a XX. század elején a debreceni Sipos József pereckulacsain fordul elő ülő kutya. Kutyák és ülő alak található a szintén debreceni Mártonffy Imre hordó alakú cukortartóján. 10 Az ilyen tárgyak korai divatbajöttét a debreceni Kovács Mihály 1869-es remekmunkája, a fedelén madárdíszes céhkancsó is jelzi. 105 Összegzésül megállapíthatjuk, hogy az alföldi fazekasmunkákon már igen korán megjelennek az állatalakok, melyek néhány fekete kerámiától eltekintve mindvégig a mázasedényeket jellemzik. Bár már a XIX. század első felében változatosabb állatalakok (madár, kétfejű sas, páva, szarvas, ló, kutya) ábrázolására találunk példát, ezek Hódmezővásárhely kivételével csak a század közepétől jelentkeznek hangsúlyozattabban. Kezdetben a sgraffiato és az írókás technika az elterjedtebb, mely népszerűségét mindvégig megőrzi. A plasztikus rátét szintén a XIX. század második felétől lesz gyakoribb. Ugyanettől az időszaktól terjed az állatalak kisplasztikaként, mint tartóedény (dohánytartó, pálinkásedény, persely), illetve mint tartóedény fedelének fogantyúja. Ez a változatos állatábrázolás azonban a népművészet egyéb ágaihoz hasonlóan a fazekasok díszítményrendszerébe a madárábrázolás kivételével szervesen soha nem épült be. Az ornamentika szerves részeként csak a madár vagy madarak jelentek meg gazdagabb növényi elemek társaságában. A kompozícióban a madár vagy párosmadár virágtő tetején vagy két oldalán jelenik meg, de tálasedények öblén gyakran központi figura. Hogy az alföldi közízlés ezt a motívumot elfogadta, az is jelzi, hogy a madárábrázolás a folyóedények körében is népszerű, megjelenítésének módja pedig 98 NM 51.31.395. 99 Szladek-gyűjtemény (Szigetszentmiklós). 100 NM 53.61.735-736., DIVM 53.1.405., МММ 52.539.1. 101 MáM 63.88.1-2. 102 TJM 52.352.1., TJM 52.356.1 -2., DM DGY 369. 103 DM Sz. 1908.562., DM Sz. 1908.990., МММ 53.3279.1. 104 DMSz. 1908.1236., DM Sz. 1908.1029., DM Sz. 1908.1031. 105 DM V. 1905.29. 140
