Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

5. kép. Reformkori butykoskorsó (Damjanich Múzeum) A korai, füredi mázas butykoskorsók több formaváltozatban készültek: lapított oldallal, magas, nyújtott és alacsonyabb, hasasabb változatban. Néhány darabot négysoros, rátétes újjnyomásos abroncs díszít, ilyen a két 1837-es céhkorsó, illetve a debreceni magángyűjtemény 184l-es butykoskorsója. Ettől az utóbbi darabtól eltekintve - ahol az abroncs már eleve meghatározza a díszítmény helyzetét - a díszítések függőleges tengely mellett helyezkednek el, és általában hullámvonalat követő indákból, indasorokból és pontokból tevődnek össze. A fül díszítése is szokásos, hely általában csigavonal vagy csak egyszerű vízszintes csíkozás. Legdíszesebb darabjuk a szolnoki Damjanich Múzeumban őrzött, felirat nélküli kerámia, melyet két oldalán hullámvonalban elhelyezkedő pontsor, elején pedig zöld, barna és fehér színekkel írókázott, hullámvonalú inda közé helyezett három-négy szirmú virágok és levelek díszítenek (5. kép)

47 A díszítést írókával rajzolják fel, a karcolást ekkor még csak ritkán, főleg feliratoknál alkalmazzák. A cserépedények festése és mázazása változatos, a későbbi időszak színskálájából csak a kék színt nem használják. A korai egyházi anyakönyvek azonban nemcsak a fazekasmesterek számáról, mesterségük elnevezéséről tájékoztattak, hanem az ifjú Nagy Mihály személye körüli kérdésekre is választ adtak. Ezek a kérdések a következők: miért és hány éves koráig használja valaki az ifjú előnevet? Miért nem fordul elő Nagy Mihály esetében az 1852-es butykoskorsóján? Minek a rövidítése az a „K" betű, mellyel előneve kezdődik? Napjaink névhasználati gyakorlatában is az ifjabb voltot akkor tüntetik fel, ha az apának és fának ugyanaz a keresztneve: esetünkben Mihály. A készítményeken csak akkor logikus feltüntetni a készítő neve előtt az ifjabb voltra utaló jelzőt, ha az apa foglalkozása is azonos, esetünkben fazekas. Amennyiben ez bebizonyosodik, az 1844es butykoskorsó még az apa műhelyében készült, a felirat is csak erről tájékoztat, bár az íráskarakter kétségtelenné teszi, hogy az ifjabb Nagy Mihály készítette. Az azonos keresztnevű és foglalkozású apa halála után már nincs értelme az elkülönítő ifjabb jelző feltüntetésének; tehát kell élnie Tiszafüreden egy olyan Nagy Mihály nevű fazekasnak, aki 1852 előtt halt meg és előneve „K" betűvel kezdődött. Az anyakönyvi adatok feltételezésünket teljes mértékben alátámasztották. Ifjú Nagy Mihály 1821. szeptember 4-én született Tiszafüreden Katona Nagy Mihály korsós és Balog Zsuzsanna házasságábó 1.

48 A korai, írókás díszítésű darabok egy részét apja munkáinak tartjuk, aki 1788-1850 között élt, és a cserépedényeken feltüntetett tulajdonosokkal (Balog Péter: apósát és sógorát, Balogh Istvány: sógorát nevezték így) szorosabb rokoni kapcsolatban állt. Nagy Mihály apja életében végig használja megkülönböztetésként az „ifjú" jelzőt, de egyetlen, apja halála utáni darabját, a Néprajzi Múzeum 1852-es butykoskorsóját már K. Nagy Mihályként szignálja. Vezetéknevüket az anyakönyv Katona, Katona Nagy, К Nagy és Nagy változatban egyaránt tartalmazza. Ifjú Nagy Mihályt pl. születésekor Katona Mihályként, házasságkötésekor^. Nagy Mihályként, Mihály fia születésekor (1847. ápr. 19.) Katona Mihályként, egyik lánya, Eszter születésekor (1850. szept. 2.) Katona Nagy Mihályként és ugyanennek a lánynak halálakor (1857. nov. 2.) néhai Nagy Mihályként tünteti fel. 47 Damjanich Múzeum, lelt. sz.: 61.276.1. SZA 111/74. 13