Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Az alföldi kerámia állatábrázolásai Az állatok minden nép mitológiájában fontos szerepet játszottak.Európai ábrázolásuk terjedésében az ókeresztény, majd keresztény művészet fontos közvetítő szerepet játszott annak révén, hogy az állatalakok keresztény tanok megtestesítőivé váltak. A bennük lévő szimbolikus jelentések azonban több forrásra vezethetők vissza, melyre a keresztény művészet mellett a keleti, bizánci művészet és az egyes korok és népek hiedelmei is hatással voltak.

1 Az állatalakokban rejlő szimbolikus jelentés a középkorban teljesedett ki, mely az egyház tanításai révén még a köznép előtt is közérthetővé és közismertté vált. Annak ellenére, hogy az állatok a művészi ábrázolásokban fontos szerepet játszottak, az európai népművészetben mégis alárendeltek maradtak, népszerűségük meg sem közelítette a virágos növényi ornamentikát. A magyar népművészet motívumai közt is a növényi ábrázolások játsszák az uralkodó szerepet, így van ez a paraszti használatú fazekas-készítményeken is, ahol a díszített darabok elsősorban növényi elemeket sorakoztatnak fel, mely a mázatlan és mázas példányokat egyaránt jellemzi. Hasonló megfigyeléseket tehetünk a paraszti kerámia nyugati közvetítésű művészi előzményein is, a hódoltságkori magyar ólommázas, de a korabeli Európa közízlésébe besimuló darabjain. Ezeken az állatábrázolás leggyakoribb eleme a madár, ritkábban a szarvas és a ló volt. A magyarországi habán munkákon a korán megjelenő életképszerű jeleneteken a hódoltságkori magyar kerámiáknál jóval változatosabb állatábrázolásokat találhatunk, de vizsgált területünkre ezek a motívumok alig hatottak. A keleti, részben török közvetítésű hatásoknál -ahol vallási okok eleve kizárták a lelkes lények ábrázolását - előképet a nyugat-európaitól eltérően nem nagyon találhatunk. A keleti hatások más utakon (pl. örmény vagy itáliai közvetítéssel) is eljutottak a magyarokhoz, melyeknél szintén előfordult az állatábrázolás. Parasztkerámiánk díszítményrendszerére ezek az előképek ugyan hatottak, de a stílusalakulás évtizedei alatt a különböző gyökerű áramlatok ötvöződtek, a magyar parasztság ízléséhez igazodtak. Ez a paraszti ízlés a tárgyalkotó népművészet különböző ágaiban koronként és tájegységenként egyre differenciáltabbá vált, de történetének egész folyamán közös sajátosságokat is megőrzött. Ilyen közös sajátosság volt a díszítményeken megfogalmazott ábrázolások témája és annak kivitelezési módja, mely leginkább csak az új stílus hanyatló szakaszában, amikor az életképszerű jelenetek nagyobb teret hódítottak, bomlott fel, és távolodott el a korábban sokkal egységesebb témaköröktől, vált egyre dife- renciáltabbá. A témakör egyik klasszikus eleme volt a szimmetrikus elrendezésű virágbokor, melynek mellékfigurái közt találhatunk állatokat, főként madarakat. Az alföldi fazekasmunkákon főként a mázaskerámián fordul elő az állatábrázolás. Mind a mázatlan, mind a mázas munkákon ezek a díszítmények leginkább az ünnepi, a megrendelésre vagy barátságból készült példányokon jelentek meg, melyeknek ornamentikáját a hagyományok kevésbé szabályozták. A fazekasok ezeknek a daraboknak készítésekor nagyobb művészi szabadságot élveztek, és mind az ábrázolásmódban mind annak témájában és kivitelezési technikájában a 1 Fügedi M, 1993. 9.; Kádár Z„ 1986. 109. 127