Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Az 1870-es évek elejétől már leginkább a vásári folyóedények között találkozhatunk Nyúzó Gáspár készítményeivel. Jellegzetes kézírása és nyújtott testű karcolt madarai már alig találhatók az emlékanyagban, mintegy igazolva a családi hagyományt, hogy a mesterséggel fokozatosan felhagyott, de a termelést segédeivel folytatta. Ellenőriz, vásárokra készül, s mellette - mintegy az utánpótlást biztosítandó - tanulókat is szegődtet, melyről az 1874-ben megalakuló ipartársulat jegyzőkönyvéből értesülünk, s korábban már bemutattunk. Fiát 1880-ban szegődteti az idősödő Katona Mihály, s vélhetően a fiatal elég jártas már a korongozásban, egyéb munkálatokban, mert szegődtetési idejét három évben határozzák meg. Hiába Katona-tanítvány, otthon a családi műhelyben is számítanak munkájára, melyet 1882-től feliratozása alapján nyomon is tudunk követni. 1882-ben ovális, 1883-ban a jellegzetes csapott vállú, szögletesre vert butella madármotívumai, 1883-ban oroskancsó írókázott leveles koszorúja jelzi, hogy nem Katona Mihály, hanem az apai műhely díszítményrendszere volt rá döntő hatással. Zöld testű, vörös szárnyú, de némileg hosszú csőrű madarai az apai mintát követik, de már a szerkeszteti en, háromszirmú zöld-vörös rozettái egyéni stílusának korai kialakulását jelzik. Karcolt, vésett évszámai az apai előképet követik. Nem mondhatjuk el ugyanezt verses ajánlásairól, mely a tiszafüredi hagyomány legvaskosabb népi humorát közvetíti. 1882-ben a Vigh Jánosnak készített butellán az apai bevezető-szöveget így folytatja: „...kínáljon meg mást is, a kereszt komáját is, aki ellopja szakagyik el a monya ha nincsen monya törjön ki a nyaka. " Ugyanez a szövege az 1883-ban Kántor István számára készített butellának is.

47 Néhány évvel, később verses ajánlásai még „realisztikusabbak" lettek, melyek csak az 1910-es évekre szelídültek meg. Ezekben az években a Nyúzó-műhely а fiatal Nyúzó, a szakmába érő Ballá György, majd 1888-tól a segédnek felvett Bozsó Lajos munkájára épít. Az 1888-as év fordulópont a Nyúzóműhely életében. A fiatal Nyúzó megnősül; december 27-én veszi feleségül Kovács István birtokos lányát, Idát.

48 Felesége módos, hozományában nem láda, fiókosláda, hanem szekrény található, s házassága révén közeli rokonságba kerül Kovács Györggyel, a város bírójával. A házastárs-választás is megerősíti az idősebb Nyúzó Gáspár vagyoni helyzetére vonatkozó ismereteinket, hogy az 1880-as évek végére Tiszafüreden már tekintélyesebb polgárnak számított. Vásárolt és felesége öröksége révén annyi művelhető földdel rendelkezett, mely családja megélhetést jól biztosította. Már korábban is ideje jelentős részét földjei művelése foglalta le, fiának termelési és értékesítési tapasztalait, majd a műhely vezetését is átadta. Már csak alkalmilag segített be - főleg vásárok előtt - a termelésbe. Pályája felívelő szakasza az 1880-es évek elejére lezárult, de addigra a tiszafüredi mázas kerámia legtöbb szignált és igen változatos díszítményű munkáját hagyta az utókorra. Jellegzetes edény formái és ornamentikája a helyi fazekashagyományba beépült, s egyik meghatározó stílussá vált. Irodalom Füvessy A., 1979 A tiszafüredi mázas kerámia stílusának kialakulása és a Katona Nagy fazekas-dinasztia. Ethnographia XC. 192-217 p. Füvessy A., 1981. A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig. In: Selmeczi László (s7erk.): Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv. Szolnok, 151-167 p. 46 Lazetzky-gyüjtemény (Budapest), Kádár-gyűjtemény (Párizs), Éles-gyüjtemény (Debrecen) 47 Mindkét darab: Lazetzky-gyüjtemény (Budapest), Füvessy A., 1992. 717-728 p. 48 EA VI/59. 103