Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Domanovszky György az 1968-ban megjelent Magyar népi kerámia című munkájában is lényegében ugyanezt ismétli meg, bevonva a vizsgálatokba ifjú Nagy Mihály 1846-ban készített „honi tányér"-ját is, illetve a feliratokban szereplő évszámok írásmódját, és nagy hasonlóságot állapít meg Rajczy Mihály és ifjú Nagy Mihály számjegy-írása között. Domanovszky György véleményét fogadja el Kresz Mária is, amikor a Néprajzi Múzeum 1967-1968-as kerámiagyűjtését mutatja be. Itt tesz említést egy kis, Mezőcsáton előkerült butelláról, melynek egyik oldalára emberalakot karcolt a fazekas, a másik oldalára pedig gondos és gyakorlott kézírással véste az agyagba: „az 1837dik: Esztendőben Csinálta Nagy Sándor aki iszik belőlle vájjon egéssigire... vege". Kresz Mária az ifjú Nagy Mihállyal kapcsolatos, teljesen logikusnak tűnő feltételezéseket így folytatja: „ ha meggondoljuk, hogy Domanovszky kutatásai szerint a fent tárgyalt ifjú Nagy Mihály 1831-ben ment Miskolcra tanulni, és 1834-ben a mezőcsáti Nagy Ferenc neve tűnik fel a miskolci fazekaslegények sorában, aki talán ifjú Nagy Mihály testvére volt; feltételezhető, hogy Nagy Sándor e két fazekaslegény apja volt. Mindenesetre ifjú Nagy Mihály stílusa, színezése nagyon közel áll Nagy Sándor darabjához, volt honnan örököljön ízlést, mesterségbeli tudást."

15 Ugyanitt számol be Kresz Mária a tiszafüredi kerámiaanyag néhány jelentős tárggyal történő gyarapodásáról, mely egyes területein új megvilágításba helyezi ezt a fazekasközpontot. Tiszafüred fazekasairól hosszú ideig azt tudták - s ezt a fiatalabb Nyúzó Gáspár fazekasmester özvegye is megerősítette -, hogy leginkább tálasedényt készítettek, ezenkívül köcsögöket és szilkéket. A korsók készítéséhez nem tartották alkalmasnak a füredi agyagot, mert a , füredi főidből a korsó hamar megbüdösödött, meg levélt mindig, úgy szivárgott belőle a víz. "

l6 A Néprajzi Múzeum anyagában 1962-ig mindössze négy füredi butykoskorsó volt. Ekkor az egyik volt füredi birtokos családtól, Lipcseyéktől nagy, díszes butykoskorsót vásároltak, melynek fényképét a Néprajzi Értesítőben be is mutatták.

17 1967-ben hat tiszafüredi butykoskorsó került a Néprajzi Múzeumba, melyek közül három az 1830-as években készült - 1832-ben, 1834-ben és 1837-ben -, korábbi időszakban, mint bármely más, addig ismert füredi cserépedény.

18 Mindhárom bütykös mázas; barna, vörös, illetve zöld színű. Díszítésűk is változatos, írókázott, illetve ujjnyomásos abroncsok között vésett felirattal ellátott.

19 A további három butykoskorsó közül kettőt- rajta nevét is feltüntetve - ifjú Nagy Mihály készítette. Az egyiknek fülén ez a karcolt felirat olvasható: „Készült az 1844 dik esztendőben Nagy mihály mühejében"(l. Kép) A másik butykoskorsó mesterünk legkésőbbi ismert darabja. írókás díszítése ujjnyomásos abroncs felett helyezkedik el, fülét pedig inda és levél díszíti. Az abroncs alatt körben barna 1. kép. 1844-es butykoskorsó (Néprajzi Múzeum) 13 Domanovszky Gy., 1953. 33. 14 Domanovszky Gy., 1968.40-41. 15 Kresz M., 1969. 87-88. 16 Kresz M., 1960/a. 346. 17 Kresz M, 1963. 139-140. A bemutatott butykoskorsó leltári száma: 62.32.1. 18 Kresz M., 1969.86. 19 Fotóit a Néprajzi Értesítő LI. (1969) kötetében, a 45., 46. és 47. ábrán láthatjuk. 20 Fotója a Néprajzi Értesítő LI. (1969) kötetében, a 47. ábrán. Lelt. sz.: 67.57.1. 9