Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

A helyettes főjegyző' azt javasolta, hogy a község képviselői a járási főszolgabíró, a vármegyei alispán és a gazdasági felügyelő kíséretével a vármegye kormánybiztos főispánjához és a földművelésügyi miniszterhez menjenek küldöttségbe, és kérelmezzék az alapítványi legelőterületnek Dévaványa használatába történő átadását.

30 Ezek az események Túrkevén is mozgásba hozták azokat az állattartó gazdákat, akiket a legelő haszonbérletének elvesztésével komoly anyagi veszteség ért volna. 1921ben már a város képviselő-testülete is tárgyalta az úgynevezett „ecsegi legelő" ügyét, amelyet állításuk szerint 1729 óta megszakítás nélkül bérelnek a Magyar Katolikus Vallásalaptól.

31 A két oldalról érkező felterjesztések a vármegye Gazdasági Albizottságát is állásfoglalásra késztették. A túrkevei gazdák szerették volna megvásárolni a legelőt. Ezt a Gazdasági Albizottság elutasította. Helyette a 30 évig tartó „örök bérlet" útján való megszerzését javasolta. Ezt azzal indokolták, hogy amikor a közös legelők átmennek a közösség tulajdonába - a gyakorlat szerint - előbb-utóbb felosztásra kerülnek, és így már nem szolgálják az állattenyésztés céljait.

32 Dévaványán az 1921. szeptember 10-én tartott képviselő-testületi közgyűlésen ismét napirendre került a legelők megtartásának az ügye. A főjegyző elmondta, hogy a 14 ezer lelket számláló községnek mindössze 584 kat. hold közös legelője van. Ez a lakosság tejszükségletét is alig tudja biztosítani. A lakosság egy számottevő része úgy segített magán az utóbbi évtizedekben, hogy a község közvetlen közelében fekvő és báró esetei Herzog Mór Lipót tulajdonát képező ingatlanból bérelt pár száz hold legelőt. Ez azonban korántsem jelentett megoldást. Elmondta, hogy mind az elöljáróság, mind az erre a célra külön összehívott értekezlet foglalkozott a legelő ügyével. Mindkét alkalommal azt javasolták: az 1920. évi XXXVI. törvénycikkre való hivatkozással mondja ki a képviselőtestületi közgyűlés, hogy ezeket az ingatlanokat közös legelő alakítására közérdekből kisajátítani javasolja.

33 Ez történhet akár úgy is, hogy a vagyonváltságba természetben leadandó területbe számítják be a legelő területét. Javasolta a főjegyző, hogy Dévaványa kérje az Országos Földbirtokrendező Bíróságtól, hogy a Herzog-uradalomból ezt a részt sajátítsák ki és juttassák azt az állattartó gazdák részére.

34 Még ugyanezen a képviselő-testületi közgyűlésen a főjegyző újabb, más aspektusból vizsgált javaslatot terjesztett elő az állattartó gazdák érdekeinek védelmében. Elmondta, hogy a kis- és középbirtokosok is képtelenek jószágot tartani, mert legelőterülettel nem rendelkeznek. Ugyanakkor az egész országnak az lenne az érdeke, hogy az alsóbb birtokos osztályok - akik az állami terhek jelentős részét is viselik - jövedelmi forrása az állattartással megerősödjék. Ezért a következőt javasolta a közgyűlésnek elfogadásra: 30 TOLNAY 1987-171-172. p. 31 Sz. M. L. - Túrkeve város képviselő-testületi közgyűlésének jegyzőkönyvei - (a továbbiakban: Túrkeve jkv.) 1921. év. 1921. június 27. - 143/1921. kgy. szám. 32 a./ Sz. M. L. - Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Közigazgatási Bizottságának iratai. A Gazdasági Albizottság ingatlanforgalmi iratai 2.281/1921. szám alatt. b./ Sz. M. L. -Túrkeve jkv. 1921. év. - 1921. szeptember 12. - 204/1921. kgy. szám. 33 A dévaványai telekkönyv 10501, 10502, 10503/1, 10503/2, 10504, 10506, 10664/2, 10665, 10666, 10667/1, 10667/2. és 10667/8. helyrajzi szám alatt jelölt ingatlanokat, amelyeknek területe mintegy 495 kat. hold.) 34 Sz. M. L. - Dévaványa jkv. 1921. év. - 1921. szeptember 10. - 83/1921. kgy. szám. 67