Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

% ideiglenes ás változó szerződések tanúsítása szerint, — mely szerződések leginkább 1848-ik év előtt keltek, de némelyek azóta is megújítottak. Ezen szerződések azt tanúsítják, bogy az ezek mellett használt földek, a földes uraknak kétségtelen majorsági tulajdonai, — ellenben a lakosok, kik az előre bocsátottak iránti egyéb észrevételeiket most mellőzik, ugy tartják, hogy mintán ők azon földeket ember emlékezetét meghaladó idő óta bírják, és miután kérdéses .földek a lakosság között szabad adás-vétel alatt állottak, azon szerződések csak urbért pótló szerződések, a földek pedig úrbéri természetűek lennének, mely hiedelmük alapján 1848-ik évben a szerződésbeli tartozások fizetését is megtagadván, báró Baldácsy ós gróf Sanpáry József urak által e végett megpöröltettek, elmarasztattak s ellenük az Ítéletek is végrehajtattak. — A Halasy József, Freizeizen István, Halasy Márton és Petrovay László urak részén levő bérlők szinte bepöröltetvén, ezek mint fentebb látható új szerződésre léptek. Â báró Baldácsy Antal ur részén lévő lakosok a szerződésileg kikötött bérfizetést ujabban is megtagadván, valamint a haszonbér megfizetése, úgy az F. G. alatti haszonbéréé földeknek visszaadása végett is pörbe fogattak, — minek folytán a tekintetes es. kir. Szeghalmi járásbíróság által hozott AA. alatti, és a nagytekintetű cs. kir. főtörvényszék által hozott BB. alatti itéüetek szerint, — nem csak a haszonbér megfizetésekben, de a haszonbéres földek visszaadásában is elmarasztattak, — mely Ítéletek feljebbeztetvén, a főmóltóságu legfőbb törvényszék CO. alatti ítélete szerint — azon per érdemleges eldöntés végett — az 1853-ik évi nyílt parancs 49 §. alapján az úrbéri törvényszékhez, a tartozások behajtása tekintetéből pedig a megyei hatósághoz utasítatott. Ezen utasítás folytán valamennyi urak, úgy a remanentiálís, mint a többi földek után járó tartozások behajtása végett 1854-ik évben a nagytekintetű megyei hatósághoz folyamodván — hosszas és költséges perlekedés után DD. FF. szerint, valamint a remanentiális, ugy a többi lakosok is az 1857-ik év végéig kijáró tartozásoknak négy év alatti megfizetésében elmarasztattak, — s ezenkívül a folyó tartozások megfizetésére is köteleztettek, — ámbár tehát némelyek ezen tartozásaikból birói végrehajtás útján már fizetéseket is tettek, mind a mellett is jelenleg ott áll a dolog, hogy az összes ványai lakosság 1860-ik év végéig számítva körülbelől 80,000 pft. kész pénzzel s több mint száz ezer kéve náddal tartozik az uraság részére, — melyből a hatóságilag megszabott részletek szerint e mai napig 30,000 pft. lett volna fizetendő, és mintán ezt lefizetni elmulasztották, már birói foglalás alá vett javaiknak elárvereztetése csak ezen örök egyesség reményében lett az uraságok részéről felfüggesztve. A lakosság ily szomorú helyzetének orvoslása iránt, valamint egymás közt többször tanácskozván, úgy több törvény-tudók, de különösön ügyvédüknek tanácsát is kikérvén az iránt, vájjon a folyamatban lévő úrbéri pert mennyi idő alatt lehetne befejezni? és vájjon ezen folyamatban lévő úrbéri perben milyen kedvezményekre számolhatnának? — mire azon értesítést nyerték, hogy a ványai úrbéri per — tekintve annak bonyolódott állapotát — még vagy három évig eltarthat, és hogy annak utján a remanentiális és többi szerződéses földeknek ingyeni megnyerésére egyáltalában nem számolhatnának, sőt az elmaradt tartozásokat okvetlenül meg kell fizetni, — az urbériségen felül lévő földeket pedig legjobb esetben is csak a törvény által rendelt váltság mellett nyerhetnék meg — és hogy a foglalási földek közül is csak az 1820-ik év óta békés használatukban lévő földeket tarthatnák meg ingyen törvény értelmében. A lakosság tehát meggyőzödvén arról, hogy nem csak a régi tartozásokat meg kell fizetni, hanem az úrbéri pernek befejezéséig a szerződésbéli tartozásokat folyton fizetni tartozik, — továbbá meggyőződvén arról is, hogy az úrbéri per utján a kezei között lévő földeket legfeljebb is csak törvényes váltság mellett nyerhetné meg, — de leginkább számot vetvén az iránt, hogy a törvényes váltság, mint egy 15 ezer hóid föld után az eddigi tartozássál együtt 200,000 pftot. meghaladna, — egyszersmind meggyőződött arról is, hogy a nagy adó és körös-berettyó szabályozási munkák telyesitése mellett ily roppant pénzöezvegnek — bár több évek alatti lefizetése is — még a tehetősebb gazdáknak is nagy terhére esnék, — a sokkal nagyobb számmal lévő csekélyebb vagyonnal bíró gazdákat pedig, leginkább a mostani pénzszűke idején tökélletesen tönkre juttatná, — valamint egyébbiránt is tisztán belátván mind azon előnyöket és hasznokat, mik a czélbavett tagosítás és közlegelő elkülönítésének hová «lobbi létre jötte esetére egész gazdálkodására nézve kiáradni fognak, — ugyanazért a dévaványai lakosság ügyvédük hathatós javaslata folytán elhatározta magát, hogy az esetben, ha az uraságok az egyezkedésre eddigi ajánlataik értelmében még hajlandók lennének, — a lakosság is, hogy magát azon roppant pénzfizetésektől megóvhassa, vagy legalább azt enyhíthesse, szinte kész volna inkább a föld egy részének az uraságok részére való visszabocsátása mellett — egyeseégre lépni, — minek folytán folyó évi augustus hó 16-ik napján Eördögh Frigyes ügyvéd, Szitás Dienee bíró és Tóth Károly jegyző urat — az óhajtott egyesség sikeresitése végett az uraságokhoz Pestre küldvén, — küldötteik azon örvendetes hirt hozák, mikép az uraságok azon reményben, bogy egyesség utján a hosszas, költséges és kellemetlen perlekedéstől megszabadulván; mielőbb birtokba jutandnak, bár törvényes tulajdonaik egy részének feláldozásával is leginkább azért lennének készek az egyeseégre, mert ezen veszteségük a mielőbb birtokbajutás által fog helyre hozatni, — de egyszersmind azt kívánják, hogy az egyesség Halassy Kázmér