Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

szögölnyi területen szólót az államilag ellenőrzött gyümölcsös kertjében. Ezen kívül szőlőtelepítés nem volt a községben a filoxéra járvány óta. A szövetkezet pontos neve a „Dévaványai Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet" volt. A szövetkezet célját a következőkben határozhatjuk meg: „A szövetkezet gyümölcscefrének, szőlőtörkölynek és borseprőnek és azok melléktermékeinek feldolgozására és azoknak, valamint gyümölcsnek nyers vagy feldolgozott állapotban való értékesítésére alakult. Célja a körzetéhez tartozó községek szőlő- és gyümölcstermelésének előmozdítása." Hozzátehetnénk még, hogy ezáltal tagjainak anyagi helyzetét is javítani kívánták. A szövetkezetnek csak olyan emberek lehettek a tagjai, akik birtokában vagy szőlő vagy gyümölcsös volt. Lelkészek, tanítók és közigazgatási tisztviselők enélkül is tagjai lehettek a szövetkezetnek. Tagja lehetett a szövetkezetnek jogi személy (mezőgazdasági intézet, egylet, gazdakör stb.) is. A szövetkezet döntéssel felruházott szervei a közgyűlés, az igazgatóság és a felügyelő bizottság volt. Az igazgatóság nyolc, a felügyelő bizottság öt tagból állt, akiket a közgyűlés választott háromévi időtartamra. Az igazgatósági tagok együttesen a tiszta jövedelem 10%-át, a felügyelő bizottsági tagok 5%-át meg nem haladó összegben voltak díjazhatok.

978 Véleményünk szerint a működésük önállóságát nagymértékben korlátozta az a tény, hogy szervezetileg a budapesti székhelyű „Fructus" gyümölcsértékesítő és szeszfőző szövetkezetek központjához csatlakozott, intézkedéseiben is, anyagiak tekintetében is ettől függött. Másrészt viszont előnyt jelentett számára ez a tény, hiszen így biztos piacot teremtettek a termékeik számára. Ugyanakkor ki voltak szolgáltatva az általuk limitált felvásárlási árnak. Feltehetően ebből a szövetkezetből nőtt ki azután az 1940-es évek elejére a dévaványai hegyközség. A DÉVAVÁNYAI HEGYKÖZSÉG MEGALAKULÁSÁRÓL A hegyközségekről szóló törvény

979 úgy intézkedett, hogy minden olyan helységben meg kell alakítani a hegyközségeket, ahol a szőlő és a gyümölcsös területe meghaladja az 50 kat. holdat, ha az legalább öt tulajdonos kezében van. Ügyeit az elnök, a közgyűlés és a választmány intézi, végrehajtó közege a hegybíró. A fent említett törvény értelmében a tiszai felső járás főszolgabírája 1939. évi február 10-én d.u. 3 órára tűzte ki Dévaványa községben a hegyközség megalakítását. A külön meghívóval összehívott közgyűlés iránt igen nagy érdeklődés nyilvánult meg, bizonyságául annak, hogy a kertbirtokosokat közelről érintette ez a nagyfontosságú kérdés. A község vezető tisztviselői hetekkel ezelőtt egyes körökben ismertették a hegyközség megalakításával kapcsolatos hatósági intézkedéseket, a hegyközségi szervezet előnyeit, mégis sokan voltak az érdekeltek közül olyanok, akik ellenezték az új érdekkép978 A Dévaványai Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet Alapszabálya. Gyoma, 1925. Kner Izidor Könyvnyomdája. - 16 p. 979 A hegyközségek alakításáról az 1938. évi XXXI. törvénycikk intézkedett. 346