Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

TERMÉSZETES NÖVÉNYTÁRSULÁSOK Magyarország növényföldrajzi beosztása szerint a Berettyó-Körös-vidék a magyar, vagy pannóniai flóratartomány alföldi flóravidékébe, azon belül a tiszántúli flóra járásba tartozik.

78 Hazánk hajdan volt természetes növénytakaróját, a jégkorszakot követő klímaidőszak növényföldrajzi viszonyait Zólyomi Bálint rekonstruálta.

79 A Dévaványa-ecsegi pusztákat és környékét az ármentesítések és a kiterjedt földművelés előtt uraló öt fő élőhely típust különböztetett meg: sziki tatárjuharos tölgyes (Galatello-Quercetum roboris); szolonyec sziki növényzet (egykor részben ártéri növényzet); ártéri ligeterdők (főképp Fraxino pannonicae - Quercetum roboris) és mocsarak; valamint rétlápok láperdőkkel (Közép-európai meszes láprétek). A terület legnagyobb kiterjedésű természetes vegetációtípusa a szolonyeces szikes volt. A flórajárás jellegzetes növénye a szikfokokon a mészpázsit (Puccinella limosa) az egérfarkfű (Myosurus minimus), a vékony útifű (Plantago tenuiflora) és a seprőparéj (Echinopsilon sedoides). Közülük a mészpázsit itt kevésbé jellemző. A száraz szikes puszták legjellegzetesebb pázsitfüve a sovány csenkesz, vagy veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina). A gyep összefüggő állományát időszakonként egyéves sziki lóherék, un bodorkafélék, sziki üröm (Artemisia maritima ssp. Monogyna) és kékeslila sóvirág (Limonium gmelinii ssp. Hungaricum) díszíthetik. A térségben a száraz szikes gyepek vezető növénye a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina). Ez a szikeseken értékes fűféle ritkább, vagy sűrűbb állományban a gyengén savanyú és semleges körüli szikes gyepektől a gyengén lúgos, esetleg kilúgozott, vagy a felszínközeiben szódás területeken mindenütt megtalálható. Talajtérképezési, geobotanikai tapasztalatok szerint egyes élőhelyek társnövényei jó tájékoztatást adnak a szikes élőhely minőségéről.

80 így, ha társnövényként sziki cickafark (Achillea asplenifolia) fordul elő, az vastagabb mésztelen rétegű, gyengén sós szikest jelez. A sziki pozdor (Scorsonera cana) megjelenésével a gyep minősége egyre romlik, talaja sósabbá válik. A magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungaricum) és a sziki üröm (Artemisia maritima ssp. monogyna) előfordulásával a felszín közeli réteg sótartalma fokozódik. A felső mésztelen réteg eróziójával a veresnadrág csenkesz rovására az üröm mindinkább előtérbe kerül és megjelenik a bárányparéj (Camphorosma) is. Amennyiben az erodált, lemosódott felszín nedvesebb, úgy a bárányparéj szerepét a sziki mészpázsit (Puccinella limosa) veszi át. Itt a feltalaj már telítettebb, sőt a felszín közelében is szódás. Az időszakonként nedves, vízállásos talajú mésztelen szikes gyepeken a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), valamint a hernyópázsit (Beckmannia eruciformis) az uralkodó fűféleség. A térséget egykor uraló, kiterjedt vizes élőhelyei mára a Hortobágy-Berettyó egyes, a szabályozások által kevéssé érintett szakaszára és a Körösökre, ill. holtágaira és néhány 78 SOÓ 1964-1980. 79 ZÓLYOMI 1951. 80 HERKE 1929, FÁY 1936. 30