Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

jeként egy gyenge egyéniség ült a főjegyzői székben, akkor elképzelhető, hogy a községi mezőgazdasági bizottság eredményesen - olykor még látványosan is - dolgozott. Ugyanez volt a helyzet akkor, ha ez a két vezető azonos elveket vallott, azonos politikai nézet alapján álltak. Ellentmondásosabb volt a helyzet Dévaványán, ahol az elnök - dr. Schweiger László - egy nagy műveltségű, európai kitekintéssel bíró agrárközgazda volt, aki mögött háttérként ott állt a Herzog-uradalom. Bekerült a bizottságba alelnökként ifj. Z. Nagy. Ferenc, aki egy világos fejű, logikus gondolkozású, a szegényparasztság érdekeiért kiálló, de baloldali - nem kommunista! - meggyőződésű politikus és gazda volt. Schweiger László politikai meggyőződését tekintve kormánypárti volt, és a nagybirtokrendszer híve. Mindketten erős akaratú emberek voltak, amiről azt gondolhatnánk, hogy a két „ellentétes" akarat kioltotta egymást. De nem így történt, hanem miután mindketten a község érdekeit tartották szem előtt - mindig tudtak kompromiszszumot kötni annak érdekében, hogy az egységes fellépés kedvező hatását ne rontsák le. Az államhatalom helyi képviseletét Halmágyi Ferenc, majd B. Kiss Márton főjegyző látta el, akik főleg dr. Schweiger Lászlóval tudtak jól együttműködni, pedig maguk is erős egyéniségek voltak. Viszont a község érdekit ők is szem előtt tartották, és ez a négy ember ezért tudott politikai nézeteik különbözősége ellenére jól együttműködni.

723 A KÖZSÉGI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁG TEVÉKENYSÉGE AZ 1930-AS ÉVEK MÁSODIK FELÉTŐL 1944-IG A jogszabályok úgy rendelkeztek, hogy a mezőgazdasági bizottságok közgyűléseiről jegyzőkönyvet kellett vezetni és azt meg kellett őrizni. Ez jószerint sehol sem történt meg. így azután Dévaványán is nélkülözni vagyunk kénytelenek a községi mezőgazdasági bizottság tevékenységének bemutatását, mert 1934-ig egyáltalában semmi irat nem maradt fenn működéséről. Ettől kezdve is csak jórészt a helyi sajtó tudósításai alapján ismerjük munkájukat. Az első tudósításból arról értesülhetünk, hogy megválasztották 1934. április 12-én a községi mezőgazdasági bizottság tagjait. A jelöltek listájában az érdekelt mezőgazdasági munkások, törpebirtokosok és nagybirtokosok már előzőleg megállapodtak, a szavazás tehát egységes listára történt. A választás Halmágyi Ferenc főjegyző, választási elnök elnöklete alatt folyt le. Leadtak összesen 106 szavazatot. Ebből az I. csoportra (mezőgazdasági munkások jelöltjeire) 18, a II. csoportra (törpebirtokosok jelöltjeire) 29, a III. csoportra (kisbirtokosok jelöltjeire) 23, a IV. csoportra (középbirtokosok jelöltjeire) 26, az V. csoportra (nagybirtokosok jelöltjeire) 10 szavazat esett. A szavazás eredményének megfelelően a következőket választották meg: Az I. csoportban rendes tagnak: Hegedús Jenőt, Somogyi Imrét, Fekete Sándort, Lengyel Jánost. Póttagnak: D. Nagy Imrét, Somogyi Jánost, Lengyel Ignácot, Farkas Zsigmondot. A II. csoportban rendes tagnak: Kónya Bálintot, Kiss Istvánt, Zsila Józsefet, Sági Imrét. Póttagnak: V Szabó Zsigmondot, Szilágyi Ignácot, Borok Ferencet, Nyíri Zsigmondot. 723 TOLNAY 1990/a. - 157-186. p. és TOLNAY 2000/a. - 167-186. p. 257