Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

rel megbízott gazdasági alkalmazottakat abba a csoportba kell besorolni, amelyikbe az őket alkalmazó birtokos tartozott. A „kétlakiságot", annak fogalmát a törvény nem ismerte el, nem akceptálta az időszakosan végzett mezőgazdasági munkát, így azokat, akik egyéb főfoglalkozásuk mellett csak mellékesen, időszakonként végeztek mezőgazdasági munkát, mint pl. az önálló kisiparosok, vasutasok, stb., valamint a házi cselédeket a törvény nem engedte felvenni a választók névjegyzékébe. Noha némileg igazuk volt abban, hogy csak a főfoglalkozású földműveseket, mezőgazdasággal foglalkozókat vették tekintetbe, hiszen elsősorban azok érdekeinek védelméről volt szó, azokat kívánták befolyásuk alatt tartani. Ugyanakkor hiba volt figyelmen kívül hagyni ezt a réteget, hiszen nem volt elhanyagolható az a termésmennyiség, amelyet ők termeltek. Talán megérdemelték volna, hogy egy újabb csoportot szervezzenek, ahol az ő képviseletük is biztosítható lett volna. Főleg olyan helységekben feltűnő ezek hiánya, mint Dévaványa, ahol jelentős volt ezeknek a száma. Minden választót abba a csoportba kellett felvenni, amelyikbe a törvény rendelkezései szerint tartozott. Akinek több címen lehetett választói joga - pl. ha a gazdasági cseléd, gazdatiszt egyúttal birtokos, haszonélvező vagy haszonbérlő - maga állapíthatta meg, hogy választói jogát melyik csoportban kívánta gyakorolni. A mezőgazdasági munkások és cselédek választói csoportjába csak azok voltak felvehetők, akik állandóan a mezőgazdaságban voltak alkalmazva. A részesművelőket haszonbérlőknek kellett tekinteni, és amennyiben saját birtokkal is rendelkeztek, haszonbérleményüket ahhoz hozzá kellett adni, hogy a besorolási csoportba kerülés birtoknagyságát megkapják. Érdekes, hogy a földkataszterben az erdőművelési ágban felvett földbirtokok területét is le kellett vonni a választásra jogosultak birtokának összterületéből. Csak az ezután megmaradó terület szerint kellett besorolni a megfelelő választói csoportba. Ugyancsak levonták az összterületből a belsőségek házikert gyanánt kezelt részeit. A választói névjegyzék megfelelő rovatába fel kellett tüntetni, hogy a választásra jogosult személyesen vagy meghatalmazott útján gyakorolhatta-e választói jogát. A választói jogokat a választásra jogosultak közül a 24 évet betöltött magyar állampolgárságú férfiak - ha egyébként is községi választói jogot gyakorolhattak - személyesen választhattak, így személyükben választhatók is voltak. A birtokos-, a haszonélvező- és haszonbérlőtársak, testületek és általában a jogi személyek, továbbá a teljes korú (nagykorú) nők és azok, akik a községi választói jog gyakorlásából ki voltak zárva - de ettől függetlenül birtokkal rendelkeztek, vagy mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak -, a választói jogot csak meghatalmazott útján gyakorolhatták. Ugyancsak volt lehetőségük meghatalmazott útján való szavazásra azoknak is, akik nem laktak abban a helységben, ahol a birtokuk volt. Meghatalmazást csak 24 évet betöltött olyan férfi kaphatott, aki a községben lakott, politikai jogainak birtokában volt és az 1920. évi XVII. törvénycikk alapján a választói jogot személyesen gyakorolhatta. Egy személy csak egy meghatalmazást fogadhatott el. A kiskorúak és gondnokság alatt lévők képviseletében a választásnál törvényes képviselőjük szavazott. A jogszabályok értelmében mezőgazdasági bizottságot kellett szervezni minden olyan községben, amelyben a vármegyei közigazgatási bizottság ezt szükségesnek tartotta. Dévaványa esetében Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási bizottsága szükségesnek tartotta a mezőgazdasági bizottság létrehozását. Nemcsak kellő történelmi táv255