Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

FÖLDTANI FELÉPÍTÉS A Berettyó-Körös-vidék geológiai értelemben is önálló tájegység. A terület geológiai ismeretességének alapját a Földtani Intézet rendszeres térképező munkálatainak eredményei képezik. Közöttük az 1931-1951 közötti években folyt l:25.000-es léptékű KREIBYGféle átnézetes talaj ismereti térképezés, ami felszíni, felszín közeli képződmények és a talajvizek felmérésével az „okszerű mezőgazdasági termelés" igényeit hivatott szolgálni. Dévaványa és környéke területét 3 térképlap fedi le, az 5166/1-os - ECSEGFALVA, az 5166/3-as - DÉVAVÁNYA és az 5266/3-as - KÖRÖSLADÁNY jelű lapok. A nyomtatásban megjelent két térképlaphoz magyarázókötet is tartozik,

44 az ecsegfalvi lap kéziratban maradt. Az egész területet lefedő l:25.000-es léptékű térképezés volt 1949-1952 között a SüMEGHl-féle un. „biciklis" térképezés, ami a felszíni, felszín közeli képződményeket ábrázolja, uralkodóan a korábbi felvételek adatai alapján. A térképsorozat kéziratban maradt. A Földtani Intézet a legnagyobb mélységtartományt vizsgáló, egyben legutóbbi rendszeres felvételezése a területen, az alap- és fedőhegységi kőzetekről, a felszíni, felszín közeli rétegek felépítéséről, felszíni-, talaj- és rétegvizekről egységes alapokon nyugvó adatokat szolgáltató munka az 1960-1980-as évek között zajló 1:200.000-es léptékben megjelentetett Rónai-féle Alföld térképezés volt.

45 Az atlaszokban megjelentetett, magyarázóval ellátott térképlapok közül a KARCAG és GYOMA lapok fedik le a területet.

46 Az Alföld térképezés keretében mélyült a Dévaványa Dv-1 földtani alapfúrás, amely Magyarország első paleomágneses méréssorozata volt. Ez a fúrás a szárazföldi kifejlődésű felső-pliocén és pleisztocén rétegsorok egyik fontos nemzetközi alapszelvénye.

47 A térség alaphegységi aljzatát a földtörténeti ókori granitoid kőzetek alkotják.

48 Az aljzat anyagát, mélységét és a fedőhegység felépítését legpontosabban a kőolajkutató fúrások,

49 valamint az artézi- és hévízkutak

50 tárták fel. A terület neogén

51 fejlődéstörténete összefügg a Pannon-medence szerkezeti fejlődésével; a fő tektonikus süllyedés

52 az alsó-miocénben kezdődött, s a felső-miocénben termikus süllyedéssel folytatódott.

53 A felső-miocénben a medencét jelentős méretű mély tó, az ún. Pannóniai tó foglalta el, melyet ENy- és EK-felől előrehaladó deltarendszerek töltöttek föl, így a pliocén elejére a környezet lényegében alluviális síksággá változott.

54 44 HAN-SCHMIDT 1939., ÉBÉNYI-SCHMIDT 1940. 45 RÓNAI 1985. 46 RÓNAI-SZEPESHÁZI 1979., RÓNAI 1980. 47 COOKE et al. 1979. 48 RÓNAI 1985. 49 PAP ET AL. 1992. 50 URBANCSEK 1977., URBANCSEK 1981. 51 Neogén = a miocén és pliocén korokat felölelő időszak. 52 Tektonikus süllyedés = szerkezeti süllyedés. 53 HORVÁTH 1993. 54 POGÁCSÁS et al. 1988, MAGYAR et al. 1999. 24