Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

elöljáróság a képviselő'-testület támogatásával felterjesztett a Földművelésügyi Minisztériumba és kérte, hogy a Pusztaecsegen uralkodó lakásínség mielőbbi megszüntetése érdekében a Magyar Katolikus Vallásalap ingatlanaiból a szükséges területeket igénybe vehessék. így indult el a kérvény a hivatalos úton és annak dacára, hogy mind az összes hivatalos tényezők, mind az országgyűlési képviselők a legmelegebben pártfogolták, négy és fél év után nyert végleges elintézést. Az osztás szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ez alatt az idő alatt a 72 igénylőből 150 lett. A házhelyek kiosztására 1941. november 12-én került sor és a juttatásban részesülők küldöttsége november 20-án kereste fel a Vallásalapítvány ügyigazgatóját: Uher Károly m. kir. gazdasági főtanácsost, hogy köszönetet mondjanak a házhelyekért. Ezek a házhelyek már nem az O.F.B. közreműködésével kerültek az igénylők birtokába. Most már csak a közterületek átadása és az ingatlanok telekkönyvezése volt hátra.

601 Ezek voltak a főbb momentumai egy új település, a mai Ecsegfalva, létrejöttének, amelynek életképességét a kétezret megközelítő lélekszám is bizonyít. ... ÉS ÚJRA DÉVAVÁNYÁN ... A dinamikusan fejlődő Dévaványa belterületi házhelyeinek az 1920-as években - a Nagyatádi-féle földreform során - történő szaporítása az 1930-as évek közepére már szinte feledésbe merült, annyira kevésnek bizonyult az akkor kiosztott belterületi telkek mennyisége. A fejlődés üteme azt parancsolta, hogy a községi képviselő-testületnek, az elöljáróságnak gondoskodnia kell újabb szabad telkekről, amely ismét egy időre kielégíti a község szükségleteit. A növekvő lakosság terjeszkedése és a fiatalabb generáció családi életének önállósítása elé már hosszú évek óta gátat emelt a beépíthető telkek hiánya és az a körülmény, hogy a rendelkezésre álló házhelyek megszerzésének feltételei általában felülmúlták az építkezni hajlandó kisgazda és napszámos rétegek anyagi teherbíró képességét. Egyrészt ez, másrészt pedig a község zilált háztartásának rendezésére való törekvés indította a községi elöljáróságot arra, hogy a község belterületi ingatlanait parcellázzák, és a parcellákat a lehető legkedvezőbb fizetési feltételek mellett a lakosság rendelkezésére bocsássák. Ezzel mintegy pótolni is igyekeztek a Nagyatádi-féle földreform során nem éppen szerencsésnek mondható községi házhelyrendezés hiányosságait. A képviselő-testület rendkívüli közgyűlését 1935. január 15-én délelőtt fél tízkor kezdték. A községi ingatlanok parcellázásának ügyében már korábban egy bizottságot küldtek ki, amelynek jelentését Barabás Bálint segédjegyző az alábbiakban ismertette: „.. .A község vásártéri ingatlanaiból 50, egyenként 250 négyszögöl kiterjedésű házhelyet osszanak ki. Javasolják, hogy a parcellák eladási árát fekvés szerint 1 pengő 10 fillérben, 1 pengőben, 90 fillérben és 70 fillérben állapítsák meg négyszögölenként." (Területe 7 kat. hold 1.300 n. öl volt.) „A község vágásszéli ingatlanaiból 71, egyenként 250 négyszögöl kiterjedésű házhelyet osszanak ki. Javasolják, hogy a házhelyek eladási árát fekvés szerint 1 pengő 80 fillérben, 1 pengőben, 80 fillérben és 40 fillérben állapítsák meg négyzetméterenként. 601 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - IX. évf. - 1941. november 30. 214