Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)
1925:XV t.c. 11. és 19. §-a alapján a megváltási eljárást befejezettnek nyilvánítja azzal a fenntartással, hogy ez nem érinti a Puszta-Ecsegen házhelyhez juttatónak részére szükséges út biztosítását. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank javára Fekete Izsó Imre birtokára 120 ezer svájci frank és járulékai, továbbá három millió román lej erejéig jelzálog volt bejegyezve. Ezért hívta fel az O.F.B. a tulajdonost arra, hogy a díjtalanul átengedett területre a tehermentes telekkönyvi bejegyzéshez szükséges részleges törlési engedélyeket mutassa be. Csak ezek után tud az O.F.B. a szükséges telekkönyvi jegyzések bevezetéséről intézkedni. A reformföldesek, az ingyenes átengedéstől függetlenül, a törvényekben előírt haszonbért, illetve megváltási árat kötelesek voltak megfizetni, amelyet majd az Országos Földbirtokrendezési Alap kezeló'sége számol el a puszta-ecsegi elöljárósággal. A fenti döntését az O.F.B. a következo'kkel indokolta: az O.F.B. a 8.006/1924. O.F.B. szám alatt hozott ítéletével Fekete Izsó Imrének Dévaványa községben fekvő 904 kat. hold 464 n. öl kiterjedésű, az 1920:XXXVI. t.c. 28. §-a alá vont birtokából az épületekkel megfelelően ellátott tanyának gazdasági kihasználhatása okából 400 kat. holdat a Magyar Vallásalapnak kívánt juttatni. Utóbb, mivel a tanyaépületek átvétele és fenntartása aránytalanul nagy terhet rótt volna a 400 kat. holdnyi birtokrészre, az O.F.B. abból a célból, hogy a Vallásalap a gazdasági épületeket megfelelően ki tudja használni a neki juttatott birtokrész nagyságát 700 kat. holdra emelte fel. A Magyar Vallásalap a volt tulajdonossal folytatott tárgyalások során bejelentette, hogy nincs abban a helyzetben, hogy akár a 400, akár a 700 kat. holdban megállapított birtokot átvegye. Ezek szerint elesett az a földbirtok-politikai cél, amely Fekete Izsó Imre egész birtokának igénybevételét különösen indokolttá tette volna, hz O.F.B. ugyanis a Dévaványa község határában 25 éves hosszú lejáratú haszonbérbe juttatott 505 kat. hold 1.410 n. öl kiterjedésű közlegelőn felül földbirtok-politikai célokra megváltás útján megszerzett 4.646 kat. hold 208 n. öl kiterjedésű területet. Ebből a területből a Fekete Izsó Imrétől a Vallásalapnak juttatni kívánt 700 kat. holdon felül - az időközi visszalépések következtében - még vissza is maradt 961 kat. hold 1.182 n. öl. Ezek szerint Dévaványán az elsősorban kielégítendő földbirtok-politikai célok már teljesültek. Ezen felül még nagyobb földmennyiség is áll az O.F.B. rendelkezésére. A Vallásalap visszalépése következtében tehát új helyzet állt elő. Felmerült az a kérdés, hogy az új helyzet folytán az O.F.B. a rendelkezésére álló és feleslegnek tűnő földterületet mire használja. Ezért kellett mérlegelés tárgyává tenni Fekete Izsó Imrének az új helyzetben tett bejelentését is. Az O.F.B. a rendelkezésére álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a Fekete Izsó Imre a dévaványai földbirtokának megszerzésére fordított vagyoni erőt nem a háborús lehetőségek kifogásolható kihasználásával szerezte. Másrészt méltányolta a bíróság azt is, hogy a román megszállás alatt Fekete Izsó Imre hazafias magatartást tanúsított. Ezért kérését teljesítette, azaz a megváltott földbirtokából a még fel nem használt területet részére visszahagyta. 371 371 O. L. - Z-140. szekció. - 513. csomó. - R-982. - 42.163/1926. O.F.B. számú ítélet, kelte 1926. október 22. 159
