Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

dékot kérnek, illetve az idén ugyanannyi vetőmagkölcsönt igényelnek, amennyit tavaly kaptak, és ezt teljes egészében a tavalyi vetőmagkölcsön visszafizetésére fordítják. Ezzel mind az adós gazdák, mind a hitelező állam mentesülnek a leszállítás költségei alól. A továbbiak során rámutattak arra, hogy az idén Dévaványán a kataszteri holdankénti átlagtermés mindössze három métermázsa, lényegesen kevesebb mint tavaly. Ilyen körülmények között a gazdák nemcsak a hátralékos adófizetési kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni, hanem még az idei adójukat sem tudják fedezni. Ennek alapján határozatilag kimondták, ahogy a 292.000 pengőt kitevő adóháralékuk megfizetésére, amire 1935. augusztus 15-ig egy ízben már haladékot kaptak, újabb egy évi haladékot kérnek. Hosszabb vitát váltott ki a mezőgazdasági bizottságnak az a javaslata, amelyben a közmunkák megindításának és az anyagi fedezet biztosításának kérdésével foglalkoztak. Az eredeti javaslat az volt, hogy a Dévaványai Legeltető Társulat 13.000 pengő hosszú lejáratú, kamatmentes kölcsönt kér a kormánytól, és ezt az összeget a tulajdonában lévő legelő használhatatlan, szikes részének agyagos talajjal való beterítésére, digózására használja fel, és ezáltal a téli hónapokra tekintélyes számú munkanélkülinek megélhetést biztosít. A kölcsön felvételét azonban a Dévaványai Legeltető Társulat az utolsó pillanatban megtagadta. A kérdéshez elsőnek dr. Schweiger László szólt hozzá. Éles hangon bírálta a Dévaványai Legeltető Társulat vezetőségét, hogy nem volt joga a gazdák megkérdezése nélkül a kölcsön felvételének lehetősége elől elzárkózni, mert a legelő használhatatlan részének megtérítése nemcsak a munkanélkülieknek biztosított volna keresetet, hanem a Dévaványai Legeltető Társulatra nézve is igen hasznos befektetés lett volna, amennyiben a megjavított területet azonnal mezőgazdasági művelés alá lehetett volna vonni és bérbeadása esetén legalább húsz kisgazdának biztosított volna megélhetést. Z. Nagy Ferenc: „A kölcsönfelvétel elől való elzárkózás engem is meglepett és őszintén szólva szégyellem, hogy a gazdák önmagukkal és a munkássággal szemben ilyen szűkkeblűén és meg nem értően jártak el." Dr. Paczek Géza: „Tudatlanságon és rosszakaraton múlt a dolog." Halmágyi Ferenc főjegyző: „A járásban Kunhegyes és Abádszalók kaptak eddig ilyen célra kölcsönt, amit később segéllyé változtattak át. Ha talán ez nálunk is megtörténne - mert a kölcsönt azért felvesszük - a Dévaványai Legeltető Társulat vezetősége magára vessen, hogy a gazdákat elütötte ettől a jövedelemtől. Egyébként meg kell állapítanom, hogy a vezetőség közül Erdős Zsigmond és Takács Pál a kölcsön felvétele mellett szavaztak." A vita végén a képviselő-testület dr. Schweiger László indítványára kimondta, hogy a 13.000 pengő kölcsönt a Gabonási Legeltető Társulat és Dévaványa község számára fogják kérelmezni.

186 Az 1935. évi mezőgazdasági statisztikában szántóföld 35.850 kat. holddal - 65,73% -, a kert pedig 394 kat. holddal - 0,72% - szerepel. E kettő összegéből alakultak ki a 23. számú táblázat viszonyszámai. 186 DÉVAVÁNYAI HÍRLAP - III. évf. 31. szám. - 1935. augusztus 4. 112