Tolnay Gábor: Föld – ember – törvény. Adatok, tények, következtetések Dévaványa mezőgazdaságának és mezőgazdasági népességének történetéből a XX. sz. első felében (1895–1950) – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 59. (2004)

Legelőször az ugar jelenlétét figyelhetjük meg, aminek a területe még mindig 3,6 és 9% között ingadozott. A XIX. század végén még a régi háromnyomásos gazdálkodásban az ugar jelentős szerepet játszott. Ez az üzemrendszer ugyan a századfordulóra már kiveszőben volt és mindinkább előrenyomult a váltógazdálkodás,

162 ahol az ugar helyét a kapás- vagy takarmánynövények vették át. GABONAFÉLÉK Dévaványán a gabonatermesztés volt a szántóföldi termelés fő területe. Egyaránt ezt diktálták mind a természeti, mind a gazdasági viszonyai. Ennek a vetésterülete nem is változott számottevően, hiszen a pontatlan, elnagyolt adatközléstől eltekintve a rendelkezésre álló területből 18-22.000 kat. holdat a gabonafélék foglaltak el. Természetes, hogy a terület tekintélyes részét - 75-80%-át - az őszi búza foglalta el. Az állattenyésztés súlyát, jelentőségét is mutatja az a tény, hogy a második helyen a tavaszi árpa kapott helyet. Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy ennek vetésterülete csökkenő tendenciát mutat. Ugyanez nem mondható el a zab vetésterületéről, amely nagyjából azonos szintet mutat. Érdekes jelenség viszont az, hogy a rozs vetésterülete igen alacsony, majd teljesen el is tűnik. Ez különben egybeesik az országos tapasztalatokkal. Általánosságban elmondható, hogy a gabonafélék vetésterülete nagyjából azonos szinten mozog, de egy enyhe csökkenő tendencia megfigyelhető. HÜVELYESEK A hüvelyesek szántóföldi vetésterülete az 500 kat. hold körül mozog, kivéve a kiugró 1937-ik esztendőt. Ez 1,5%-os területi átlagnak felel meg. Talán azzal magyarázható ez az alacsony arányszám, hogy hazánkban a hüvelyesek szántóföldi termesztése igen kis mennyiségben terjedt el. Gyakorlatilag a három fő étkezési hüvelyes: a bab, a borsó és a lencse együttes vetésterületéről kell Dévaványán is számot adni. Az alacsony szint ellenére ez az arányszám 40 év viszonylatában a háromszorosára emelkedett. KAPÁSOK Kapásnövényeink közül az első, az összes termesztett növényeink közül pedig második legfontosabb növényünk a kukorica. Ez a megállapítás nemcsak Dévaványára, hanem az egész országra is vonatkozik. Míg a két háború között országosan nem érte el a vetésterület 21%-át, addig Dévaványán 1937-ben és 1942-ben a szántóföld 29%-át is meghaladta. A burgonya vetésterülete igen nagy ingadozást mutat Dévaványán. Az az álláspontunk, hogy 1933-ban és 1937-ben pedig valamilyen hiba miatt nem tüntették fel a vetésterületét, mert hihetetlen, hogy ne termesztettek volna burgonyát, hiszen mind a táplálkozásban, mind a takarmányozásban fontos szerepet játszik. Ugyanez a helyzet a takarmányrépa esetében is. A cukorrépa vetésterülete esetében bizonyos hullámzás fedezhető fel, de végeredményben emelkedő tendenciát mutat. 162 A váltógazdálkodás, a vetésforgó a tőkés agrárátalakuláshoz mind technikai, mind társadalmi-földbirtoklási tekintetben szorosan kapcsolódó intenzív mezőgazdasági üzemmód, amely a nyomásos gazdálkodás helyére lépve a növénytermesztést és az állattenyésztést egyaránt gyökeresen átformálta. Kiindulási alapja az ugar bevetése, amelynek legelőt és talajerőt pótló funkcióját csak az istállózó állattartás oldhatta meg. 100