Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szlankó István: Van-e összefüggés a Tiszaföldváronmért csapadékadatok és a napfoltciklusok között?

Egy terület csapadékviszonyait általában az évi csapadékösszeggel szokás jellemezni. Az évi átlagok azonban sok mindent eltakarnak, elfednek, így szükségesnek látszott a havi értékek bemutatása is. Egy cikkben még csak el tudtam képzelni a 31 számoszlopot, de egy kiállításban? A végén ezt is megoldottuk, színessé tettük az adatokat a szó szoros értelmében. A havi értékek alá különböző színű foltokat ragasztottunk attól függően, hogy az adott hónap csapadéka mennyire tért el a 31 év havi átlagától. Az átlag körüli értékek fehér alapon maradtak, a csapadékosabb hónapok világoskék, a nagyon csapadékosak pedig sötétkék alapot kaptak. Ugyanígy a kissé száraz hónapokat narancssárga, a nagyon száraz hónapokat pedig piros téglalap jelölte. Amikor a hosszú táblát felerősítettük a helyére és messzebbről megnéztük, feltűnt, hogy a sötétkék foltok (azaz a nagyon csapadékos hónapok) mintha egy hullámvonal mentén helyezkednének el. Egy-egy hullám 11 évet ölelt fel. 30 év pedig nagyon rövid időszak ahhoz, hogy az adataiból feltételezhessünk valamit. A napfoltciklus 11,2 év! Vajon ennek a hatása tükröződik? A napfoltgyakoriság grafikonja két könyvből is ismert volt, de az egyik csak 1950-ig, a másik pedig 1975-ig tartalmazott - nem számszerű - adatokat. (Visszamenőleg 200 évre is megvoltak az adatok.) 1998 végén tört meg a jég. November elején a még el nem készült gázszerelési munkák miatt füthetetlen múzeumba beállított Jászapátiról Borsos János nyugdíjas fúrómester, amatőr csillagász azzal a kéréssel, hogy ő 1981-ben látta azt a csapadéktáblázatot, és szeretné lemásolni. Beszédbe elegyedve elmondtam neki is az ésszrevételeimet, hozzátéve, hogy nem ismerem az utóbbi évtizedekre vonatkozó napfoltadatokat. Felcsillant a szeme, mert pontosan ilyen adatokat várt néhány napon belül az egyik amatőr csillagász ismerősétől. Megígérte, hogy egy másolatot küld belőle. Valóban meg is érkezett a küldeménye egy nagy csomag kőzet és fürásmag kíséretében. A napfoltok adatait 1995-ig tartalmazza a táblázat és a grafikon. Ezek után röviden szót kell ejteni a már emlegetett napfoltokról. Ha sötét üvegen (pl. ívhegesztő pajzs üvege, sötétre kormozott üveg, vagy a napfogyatkozás megfigyeléséhez használt szűrő) keresztül figyeljük a Napot és szerencsénk is van, szabad szemmel is látható foltot vagy foltokat fedezhetünk fel rajta. A szerencse ahhoz kell, hogy a foltok átmérője 43 ezer kilométernél nagyobb legyen, mert a Napon csak ekkora foltot észlelhetünk szabad szemmel. Megfigyeltek már 215 ezer kilométer átmérőjű foltot is, de az átlag 10 és 100 ezer kilométer között van.

6 A napfelszín hőmérséklete a számítások szerint 5780 1K (Kelvin-fok), kb. 5500 °C.

7 A foltok kevésbé forróak, a napfelszínnél mintegy 1000 °C-kal „hűvösebbek". 1848-tól kezdve Rudolf Wolf, a berni, majd a zürichi csillagvizsgáló igazgatója szervezte meg a rendszeres napfoltészlelést.

8 Azóta is az általa bevezetett napfoltrelatívszámot (R) használják a foltok számának jellemzésére: R=k(10g+f), ahol R a napfolt-relatívszám, k egy arányossági tényező, ami Wolf kis távcsövére korrigálja a nagyobb távcsövek jobb felbontóképességét, g a foltcsoportok száma,/a foltok száma.

9 6 dr. Borsy-dr. Kiss-Nagy Józsefné: Csillagászati földrajz (Egyetemi tankönyv, 1974) 7 A távcső világa (Szerk. Kulin Gy., Róka G.) Bp., 1980 8 Csillagászati évkönyv. Bp., 1978 9 ifj. dr. Kálmán Béla: A napfoltokról (Föld és Ég, 1983/11. szám) -8-