Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Gulyás Éva: Nagyheti szokások a Jászságban

Jászdózsán a következő történetet mesélték erről: „Nagypéntek reggel, mikor Jézust megfogták, megmosdottunk, hogy ne legyünk himlősek, meg rímesek... édesanyám hozott vizet a Tárnáról, oszt kiöntötte egy tálba és megmosdottunk. Aszonta, hogy mosdjatok az Úrjézus nevibe! Oszt akkor levettük az inget, úgy megsimogatott bennünket, aztán meg felöltöztünk... aszonták, hogy akkor nem leszünk viszketegesek. A nagyobb lányok meg a Tárnára jártak le. Napfelkőtt előtt kellett hozni a vizet és déli 11-kor kellett megmosdani. A többiek meg a Tárnába bele is ugrottak néha. A vizet nem volt szabad melegíteni, csak úgy mosdottunk, meg ittunk is belőle. Öten voltunk testvérek, kettő meghalt, oszt nagyon félt az anyám, hogy himlősek leszünk..."

16 Nemcsak az emberek vettek részt a nagypénteki rituális mosakodásban, hanem az állataikat is igyekeztek az ezzel járó védelemben részesíteni. Jászdózsán a lovakat megúsztatták a Tárnában, a teheneket is levitték megitatni, hogy egészségesek, tiszták legyenek. Úgy vélték, hogy a nagypénteki hajnali víz egész évre védelmet nyújt embernek, állatnak a betegségek ellen. A nagyheti események sorában fontos szerepük volt a zajkeltő szokásoknak is. Jellegzetes zajkeltő szokások voltak a Jászságban a kolompolás és a pilátusverés.

17 A zajkeltésnek mind nagyhéten, mind az év más jeles napjain gonoszüsző, bajelhárító szerepet tulajdonítottak. A nagyheti gyász és csendesség idején, amikor semmi nem volt, ami a gonosz lelkek ellen védene, hiszen még a harangok sem szóltak, amikor azt mondhatnánk, hogy szinte az élet is megállt egy pillanatra, fokozott jelentőséget nyert a zaj, a lárma. A fiatalok sötétben mentek kolompolni, mert Jézus halálakor is elsötétült az ég. Jász-Faragó Sándor jászsági festő, aki rajzban is megörökítette ezt a szokást, a következőképpen írja le a kolompolást Jászárokszállásról: „Nagyszombaton kora hajnalban a fiúgyerekek kolompolni indultak. Már előző este előkerültek az ehhez szükséges kellékek... Leszedték az állatok nyakáról az ökör és csikó csengőket, a birka kolompokat, ha használaton kívüli ilyen hangszerek nem akadtak, legalábbis erre az alkalomra. A kültelkekről, városvégi utcákból még sötétben indultak a központ felé, folyton rázva hangos rekvizitumaikat, s a főtérre, a piac helyére érve, köröket képezve szaladgáltak, csengetyüztek, kolompoltak. A mindinkább szaporodó társaság a köröket folyvást bővítette, s mire teljesen kivilágosodott, akkor maradt abba a lárma a fogyatkozó társaságban. Akkor indultak hazafelé."

18 A nép különböző magyarázatokat fűz a szokáshoz. Sokhelyt azért kolompoltak, hogy a kígyót, békát, vagyis jelképesen minden rosszat elűzzenek a háztól. Herbert János Jászárokszállás monográfusa írta századunk elején: „Nagyszombaton hajnalban kolompokkal és csengőkkel járják be az utcákat, hogy a kígyókat, békákat elzavarják. Közben azt kiabálgatják: Fuss kígyó, béka, most húzzák az örömharangot!" 19 Jászszentandráson, amikor befejezték a kolompolást, egy erős hangú legény elkiáltotta magát: „Kígyó, béka távozzon el a háztól."

20 Tehát a szokás korábbi változataiban még gonoszűző mondókák is szerepeltek, konkrétabban utalva a cselekmény eredeti funkciójára. A pilátusverés is zajkeltő szokásunk, de jellegében, funkciójában eltér a kolompolástól, mivel bibliai szokásmagyarázatok fűződnek hozzá. Nézzük meg, mit ír Herbert 16 Gulyás É. 1976. 147. 17 H.Bathó Edit, 1997. 18 Jász-Faragó Sándor, 1963. 19 Herbert! é.n. 103. 20 Molnári. 1976. -84-