Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szabó László: Lükő Gábor egy elfelejtett tanulmánya a román kolindákról

4. A Nap lakodalma című kötet címlapja 5-6. Részletek A Nap lakodalma kötetből -0ISTEN SZÁMADÓJA Már a harmadik • Nap múlik, S a dalverseny Egyre nyúlik. Szűnik a b&vös Varázslat, A természet Már nem lázai. Bíkén ragyog A Hold, a Nap A nagy Isten Juhainak. HAVASI LEGELÖN Pe munúi ou florilc Pajtc Nici oile, Paste le, porne$te le, Dimainte bale te, De pe unna stränge le, La mereaz intoarce le. 920 Dar mereaz unde-1 a pus? Sus Ja värt'ul munrilor Sub eel paltin gaübior. Vänt de vara se scobc-ari, Fruiiiza cä rai-o souturarä, §i pe camp o revärsiare Oiüe se 'nlärilarä. Mare räinet cä fäcurä, De la cer pän' la päruänt, De le au-zi Dommil sfänt. Tarka, virágos avason, Juhot derei a havason, Hajtja, egyre terelgeti Jancsi, fel a hegynek veri, A hátulját megszorítja, Délre meg legombolyítja. Hát hol Is van a delelő? Fenn a havasi legelőn, Sárga jávor árnyékában. Nyári vihar kerekedett, A sok jávor megremegett, Levelük völgynek vagdalja, Erejük meg a nyáj kapja S olyan zendUlést ütöttek. Fölriasztva Eget, Földet, Hogy az Ür is csak fölelget, Mi rengeti úgy a Mennyet? ÉLETRE-HALÁLRA Amint a nép cseperedik, A kis cserje iperedik, A daloknak — régi rege Csak elcsitul az örege. La gurä de :vale Este-o cear.Hä maré. Cine, se certa? Soarele ou Moartea. Soarale zicea: Cä el e mai maré, Cä el cänd rasare, DOö El Imi incálzeste Cátie cümpuri lungi, Cáte väi adänei. Moartea cä-mi zicoa: Cä ea e mai maré, Cä ea mi se duce Pé la bälciuri mari $i ea i?i atege Voinici pe clipici, Fete pe painglici; 910 Voinici tinerei, De cajre-i piac ei; Feto tinerele. Sä plangä cu jele. Még harcolnak im a hősök, Még rínak az ismerősök, Nyomuk Őrzik, — hogy itt éllek — E dalok, e töredékek. Völgy torokban, éren, Erdei tenyéren, Vf roppant hadával A Nap a Halállal. Az állig vértezett Hős Nap, így kérkedett: — Ö különb. Hisz alig Fölvirrad, hajnallik, Völgy-mező sóhajtva, Melegét óhajtja. A Halál se tágít, Erejére számít. Ha kapja, nekivág, Megremeg a világ. Nagv búcsúkkor veszi, A szép legényt szedi, S szalagos lányokat. Legénykét, pejhedzőf, Ennen neki tetszőt, Lányokat, süldőket, Síró, szelíd nőket. -50-