Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Kelemen Éva: Hely-, tájtörténeti és tájökológiai kutatások egy elpusztult középkori mezőváros (Csomorkány) területén

//./. Csomorkäny td\történeti változásainak korszakonként történő bemutatása A megtelepedés és a gazdálkodás kezdete Az oklevelek adatai és régészeti ásatások eredményei is azt bizonyítják, hogy a kedvező természeti adottságokat nyújtó területen már a 10. századtól megtelepedett az ember. Letelepedésük a mocsaras szigetvilági környezethez alkalmazkodva történt. Az egykori Csanád vármegye földrajzilag és vízrajzilag két eltérő vidékre bontható: a megye nagy részét borító löszsíkság és a nagy ártéri szigetek földjére a „Mező"-re, illetve a mélyebb fekvésű, a Tisza, a Maros és mellékvizei által talált vízborított területekre, a „Rét"-re (Györffy Gy. 1987). Az árterek és az ármentes térszínek eltérő természetföldrajzi potenciálja alapvetően állattenyésztő és földművelő területeket különített el. A vad talajváltó és parlagoló földművelés, valamint a sűrű Árpád-kori régészeti lelőhelyekből arra következtethetünk, hogy az ősgyepek már ekkor váltakozva müvelés alá kerültek. A település keletkezését a 10-11. századra tehetjük. A régészeti leletanyag folyamatos helyben lakást bizonyít. A lakosság száma a tatárjárásig lassú, majd azt követően mérsékelten gyors növekedést mutat (1.grafikon). A 13. században a falu határának még csak a kisebbik hányadát tehették ki a szántók, külsőségeinek csak a negyedrészét művelték meg. Csomorkány, mint virágzó mezőváros - A rideg állattenyésztés kiteljesedése A 14-15. század a mezővárosok kialakulásának időszaka. A mezővárosok (oppidum) voltak a kibontakozó pénzgazdálkodás és árutermelés kisebb-nagyobb központjai. Csomorkány lakossága városként való első említésekor (1536) meghaladta az 1000 főt (150 adózó család) (Blazovich L. 1985). A lélekszám gyarapodásával ugyan fokozatosan nőtt a fölművelés jelentősége, a legjellemzőbb gazdálkodási forma azonban a szilaj állattartás volt. A török uralom idején Csomorkány Hódmezővásárhely vonzás körzetéhez (Csanádi nahije) tartozott. A 16. század második felére az árutermelő marhatartás eléri a csúcspontját. Csomorkány gazdasági virágzásának is ez az alapja, köszönhetően a magas fuhozamú, nedves legelőinek és a környező települések pusztásodásának. Az állatállomány nagysága, a lakosságszám és az ökológiai adottságok alapján rekonstruált területhasználat a legelők monodominanciáját mutatja. A területen túlnyomórészt nedves, mérsékelten vizes, magas fuhozamú mocsárréteket (Carici-Alopecuretum pratensis), továbbá enyhén szikes, nedves réteket (Agrostio-Alopecuretum pratensis) valószínűsíthetünk, valamint erdők termőhely igényeit is kielégítő csernozjom talajú löszpusztaréteket (Salvio-Festucetum rupicolae) (Jakucs P.1981). A szántók kiterjedése kicsi, mivel csak az önellátáshoz szükséges területeket művelték meg. Az uradalmi gazdálkodás - A szántóföldi művelés kiterjedése Az 1596-os török-tatár dúlás során elnéptelenedett Csomorkány a 17. századi oklevelekben pusztaként (prédium) szerepel. 1642-ben kelt királyi adomány levél szerint már Csongrád megye területén fekszik. A csomorkányi puszta ekkor Hódmezővásárhely szállásövezetéhez tartozott, területén mintegy 100 éven keresztül a rideg marhatartás vált kizárólagossá (3. ábra). A népesség növekedésével párhuzamosan (főként a 18. századtól) -20-