Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Szebenyi Nándor: Újabb adatok a Szolnoki Művésztelep történetéhez korabeli dokumentumok alapján - Zombory Lajos

„Szorgalmas életét egy jelentéktelennek látszó, de csakhamar elmérgesedett baj oltotta ki a szolnoki müvésztelepen"

27

1933. november 18-án, temetésén, november 20-án a szolnoki temetőben koporsóját Munkácsy-lepellel letakarva kísérték utolsó útjára. Munkásságának méltatása nem feladatom, de Lyka Károly szerint „szegedi születése szinte arra predesztinálta, hogy az Alföldnek legyen festőjévé és ő maga is ebben látta küldetését. ... Embersors és állatsors egybeforrad az alföldi rögökön s ezek az állatok csakhamar épp oly kedvenceivé lettek, mint a puszta embernépe. Minden vágya az volt, hogy ezt a nagy együttest s vele a rónaságot, a Tisza füzeseit a maga festőiségében mentül jellemzőbben adja elő.. ."

28 27 Lyka, i. m. 28 Lyka, i. m. -203-