Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)
Pusztai Gabriella: Szempontok a Magyar orvosok Fekete Afrikában című téma kutatásához
tója volt az európai orvosnak. A hagyományos közösségekben számos, különböző képzettségű „gyógyító" (varázsló, bába stb.) folytatott orvosi tevékenységet. Előnyük az orvossal szemben számos volt: közös nyelv a beteggel, a család, közösség ismerete, térbeli közelség, ezek mellett ők köztiszteletben álló személyek, akik valamilyen szinten gondoskodtak az arra rászorulók ellátásáról. Ahhoz, hogy a doktorok hatékonyan tudjanak dolgozni, ismerniük kellett a hagyományos gyógyító eljárásokat, orvosságokat, gyógynövényeket, „gyógyító rovarokat". Jelentősen csökkentette a betegek bizalmatlanságát, ha magát a kórház épületét is a helyi faluépítési hagyományoknak megfelelően építették meg, mint ahogy Thanhoffer és Schweitzer doktor tette. Nem ismerve a hagyományos közösségek életét, komoly orvosi kudarcokat szenvedhettek el. Már Thanhoffer is megfigyelt olyan - az európai orvos által kezelhetetlen betegségeket, melyek pl.: „átok" következményei voltak, s a hagyományos orvoslók kezében gyógyulással végződtek. Gyógynövényeik, „orvosságaik"szintén sok esetben használhatók voltak. Nem lehetett tehát az ún. „pogány varázslók" tevékenységét figyelmen kívül hagyni. Megbecsülték őket, s gyógymódjaikat, eredményeiket Fuszek doktor is beépítette praxisába. E mellett megmásíthatatlan tényként fogadták el, hogy kénytelenek elfogadni működésüket, amíg orvosokkal nem tudják helyettesíteni őket. Inkább szélsőséges megnyilvánulásaikat próbálták korlátozni. Fuszek Rudolf egyik legnagyobb eredménye a libériai kuruzslók, az ún. „ördög-doktorok" tevékenységének megfékezése. Tudományos kutatásaik A hosszú ideig trópusokon dolgozó orvos a gyógyító munka közben több-kevesebb időt kénytelen tölteni a csak a század elején születő „trópusi medicina" fehér foltjainak felderítésével. Honfitársaink nem kutatni mentek elsősorban Afrikába, de mégis jelentősek tudományos írásaik. „A trópusi viszonyoknak megfelelően hihetetlenül sokféle betegség fordul itt elő és a trópusokon dolgozó orvosnak rengeteg alkalma van részt venni az orvostudomány kutatómunkájában." - írta Győrkovács László. Kiemelkedő még továbbá Sáska László és Fuszek Rudolf tudományos tevékenysége. Sáska doktor érdeklődése a malária gyógyítására és a rákkutatásra irányult. Új eljárásokat dolgozott ki a mikroszkópos vizsgálatokhoz. A rákparaziták szegmentumainak, egyes sejtjeinek új festési módszerét alkalmazta. A bíbortetü kivonatából készített festékanyagot használta, melyet az állat nőstényéből nyert. Felismerte, hogy a bíbortetüt fel lehet használni a rákos vérsejtek, a rák kezdeti stádiumának kimutatásához. A maláriaparaziták azonosítására is több új eljárást dolgozott ki. A maláriától a rákig című könyvét saját költségén nyomtatta ki. Az Angol Rákkutató Intézet levelező tagjává választotta. 1970-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jubileumi arany díszoklevéllel ismerte el munkásságát. -184-