Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Pusztai Gabriella: Szempontok a Magyar orvosok Fekete Afrikában című téma kutatásához

szonylag nyugodtnak látszó Belga Kongóban (30-as évek) a rend sok-sok katonai expedíció, és az időnként terrorisztikus uralom következménye volt. Gabon Francia Egyenlítői Afrika részeként még önálló jellegét is elveszítette, s tartománnyá vált (1933-tól). A gyakori járványok, éhség, szegénység egyáltalán nem emlékeztettek még a későbbi gazdag olajtermelő országra. A volt Német Kelet-Afrika, Tanganyika - Sáska doktor otthona brit mandátumos területként ki volt szolgáltatva az angol föderációs törekvéseknek (vagyis Kenyával, Ugandával egyesítve szándékoztak az angolok gyarmattá tenni), és az 1930-as évek második felétől egyre komolyabbá váló német agressziónak. Munkafeltételek A téma teljes leírása itt nem lehetséges, csak néhány elemét emelem ki. Tapasztalataik egyértelműen bizonyítják, hogy az európai és magyar viszonyokhoz képest sokkal kedvezőtlenebb körülmények közé kerültek. A betegek számát vizsgálva jellemző, hogy egész tartományok, több ezer ember orvosi ellátásáról voltak kénytelenek gondoskodni. Kamerunban még évekkel később is 63.000 emberre jutott egy orvos, míg Etiópiában 183.000-re. Thanhoffer autóval, motorcsónakkal, sátorral járta a távoli falvakat a Lualaba mentén a kórházi munka után, ahol a vasút vállalat 3000 munkását gyógyította. Mészáros Kálmán Godjam tartomány egyetlen orvosa volt, majd a 30.000 főnyi császári hadseregben szintén egyedüli doktorként dolgozott. Fuszek Rudolf 1917-ben egyedüli, s nagyon megbecsült orvosa volt Libériának, hiszen, hogy megóvják a kiadatástól Libéria az Osztrák-Magyar Monarchiának szóló hadüzenetét is visszavonta. Ilyen körülmények között remek szervezőkké kellett válniuk. A betegek százával érkeztek a rendelésekre. Az ápolókra, segédszemélyzetre sokkal több és nagyobb tudást igénylő munka jutott, bár ezek jelentős hányada inkább csak gyakorlott volt s nem szakképzett. Az orvosi műszerek, orvostechnikai eszközök eleinte az otthonról magukkal hozottakra korlátozódtak, s későbbiekben is Európából pótolták, amennyiben anyagilag lehetséges volt. Gyógyszerek szintén korlátozottan álltak rendelkezésre. Amennyiben kórházaikat sikerült is idővel felszerelniük, akkor is fel kellett készülniük, hogy a várostól távol a legegyszerűbb eszközökkel, sokszor érzéstelenítés, sterilizálás nélkül kénytelenek dolgozni. Thanhoffer modern, viszonylag jól felszerelt kórháza ritka jelenség, s a másik véglet sokkal gyakoribb volt: Mészáros doktor „sötét, piszkos, dohos, istállószagú" szobában kezdte praxisát. Az orvosi higiénia, a sterilizálás szinte teljesen ismeretlen sokszor nemcsak a lakosság, de az ápolók, nővérek között is. Ahhoz tehát, hogy gyógyíthassanak meg kellett teremteniük annak tárgyi és személyi feltételeit, a rendelő, majd kórház létrehozásától a segédszemélyzet kiképzéséig, betanításáig, irányításáig. Ezen a területen a legkomplexebb munkát Fuszek Rudolf végezte, aki az egészségügyi szervezet kialakításában, kórházalapításban, annak felszerelésében újat és maradandót alkotott. Ő és legtöbb kollégája, kik a század első felében -180-