Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Buschmann Ferenc: Természetkutatás a Jászságban

ahogy elkészültek az új dobozok, a teljes 26.000 példányos gyűjteményt az új nevekkel ellátva kell átsorolnom. Ez, még ha nem rabolják az időmet mindenféle fölösleges bürokráciával és adminisztrációval, akkor is minimum két évet igénybe vevő folyamat lesz, hiszen még az új névcédulákat is egyedül, segítség nélkül kényszerülök elkészíteni. Ugyanakkor már önmagában az egy óriási eredmény, egyben az új vezetés pozitív hozzáállását is tükrözi a természettudományi gyűjtemény irányába, hogy egyáltalán eljutottunk addig, hogy három évi vajúdás után végre elkezdhetem ezt az égetően szükségessé vált munkát. A másik, amiről még ugyancsak szólni kívánok itt a kollektíva előtt, a következő. Kaptam én már mindenféle medáliát meg kitüntetést - nemzetközit is -, az igazit azonban azt hiszem az idén értem meg. És nyugodtan kijelenthetem, nagyobb szakmai elismerésben amatőr még nem részesült a magyarországi lepkészet történetében! Az előbb említettem, hogy a prioritás elvén alapuló új systematikai és nomenklatúrái változások, de úgy is fogalmazhatnám: a nemzetközi egységesítés folyamatát éljük a palearcticum nyugati térfelén. Ez perdöntő változások következetes levezetését, átfogó revízióját jelenti a Magyarországon élő lepkék másik nagy csoportjában, a több mint 2600 fajt számláló molylepkék esetében is. Ebbe a nem akármilyen lélegzetű feladatba kértek fel részt venni, és nem mint egyszerű adatközlőt vagy mint bizonyos taxonómiai génusz feldolgozóját, hanem mint társszerzőt. A munka folyik, terveink és reményeink szerint egy-másfél év múlva napvilágra is hozhatjuk. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, hol is tart a jászsági természet-kutatás jászberényi fellegvára. Hát ennyi, amennyit az 1998-99 évek kapcsán megoszthattam Önökkel. Apró örömök, némi siker, némi szakmai eredmény, tengernyi gond, még több feladat, és természetesen remény a jövőre, - minimum abban az értelemben, hogy ezentúl talán kevesebbet kell hadakoznom a főnökeimmel, hogy a Jászság meglehetősen ismeretlen természetvilágának kutatási folyamata ne szakadjon meg... Köszönöm, hogy meghallgattak. -159-