Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Bagi Gábor: A jászok terjeszkedése a XV. század első felében - Megjegyzések

mivel négyszállási, újfalui,

18 jákóhalmi, kürti birtokait végrendeletileg Karácsony Bálint, valamint Mihály, Bertalan és János jászoknak hagyta.

19 Az ismert Négyszállási, majd Szentkozmadamjáni néven említett família mellett más jász családok terrénuma is dokumentálható. 1449-ben borsóhalmai

20 jász nemes Barthalyos Imre kérelmére Borsóhalma és Mihálytelek falukat, Necsőegyház,

21 Fügedegyház

22 és Lanthó

23 pusztákat Hevesben, mik régtől övéi voltak, neki, testvéreinek és fiainak adta, s beiktatta nemes jászok módján.

24 A legérdekesebb jász família azonban a Madaras család. Madaras helységként Apáti határosa 1391-ben, s a jelek szerint a Madaras jász kapitányi család is innen vette a nevét. Utóbb a Madarasok több településen is feltűntek. 1433-ban Zsigmond kíséretében Rómában a pápához folyamodott Ladányról

25 Ferenc nemes jász, s Madaras László és neje Margit, a ládányi Szűz Mária-templom kegyurai.

26

1434-ban Kiséren

27 Madaras Endre fia Bálint is birtokos,

28 majd 1438-ban Madaras Péter fia Mihályt, s Ferencet ujszászi, 1439-ben szarvasi jász kapitányokként említik. 1450-ben ez a Péter fia Mihály, s gyermekei ujszászi és szarvasi jász kapitányokként már Szászi, Ujszászi néven szerepelnek, azaz a birtok nevén.

29 Ez már csak azért is fontos, mivel 1433-ban Zsigmond római kíséretében a pápához folyamodók között szerepelt a váci egyházmegyéből Ujszászi Mihály jász, s neje, Anna. Ők az ujszászi Szűz Mária- és a szarvasi Szent György-templom patrónusai, azaz helyi lakosok és birtokosok voltak. Ennek alapján feltételezhető, hogy Madaras Péter fia Mihály és Ujszászi Péter fia Mihály gyakorlatilag egy személy volt, s az Ujszászi család - részben vagy egészben - a Madarasoktól eredt.

30 (Az Ujszásziak genealógiája a XVI. század végéig levezethető,

31 de a XX. századi történelmünkben szerepet játszó Ujszásziak is tőlük származtatták magukat.) További kérdésként jelentkezik még, hogy az 1433-ban Kisér és Rassang

32 kegyuraként szereplő Kiséri Benedeknek, illetve az 1424-ben itt adományt nyert Mócza családnak volt-e rokoni kapcsolata a Madarasokkal. Még sajátosabb Jászfelsőszentgyörgy és birtokosai esete. Ezt előbb egy bizonyos Gál nevű jász kapta meg, majd 1433-ban Gál fia Imre jász, Pálóczy László familiárisa is megerősítést nyert a birtokra Luxemburgi Zsigmondtól. 1439-ben Habsburg Albert király a Külső-Szolnok megyei Felsőszentgyörgyre Imre jásznak, Szentgyörgyi Gál fiának, s Szentgyörgyi Karácsonoknak is, az említett Imre, Pálóczy lovászmester embere érdemeiért új adománylevelet adott.

33 Itt is a birtok nevét vették fel az adományozottak, ugyanakkor a település XVI-XVII. századi Gálszentgyörgy neve az első birtokos (esetleg újratelepítő) nevét is megőrizte. Gál fia Imrét és rokonságát a többiektől elkülönítve is kezelhetnénk, ám a jelek szerint ezt mégsem tehetjük. Az előzőekben ugyanis már láthattuk, hogy a Szentkozmadamjániak rokonságában is szerepelnek Karácsonok, akárcsak a Szentgyörgyieknél. (Rokonság persze sokféle fokú lehetett, mindazonáltal ennek közeli foka is feltételezhető.) A királyi adományok a sikertelen jász terjeszkedési kísérletekben is szerepet játszottak. 1411-ben Zsigmond ládányi és kiséri jászok beiktatását rendelte el a KülsőSzolnok megyei Külsőhegyes és Belsőhegyes

34 pusztákba.

35 A budai káptalan az iktatást 18 Időle gesen lakott jász birtok lehetett, feltehetően a Jászságban. Később nem említik. Talán Négyszállás és Jászjákóhalma között lehetett. 19 Dl. 14.228. -127-