Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Bartha Júlia: At etnicitás problémája a középázsiai medzhet törököknél

Bartha Júlia Az etnicitäs problémája a közép-ázsiai meszhet törököknél Közép-Ázsia meglehetősen tarka etnikai képét a sztálini deportálások tovább bontották. 1944 novemberében a szovjet-török határon élő más mohamedán vallású népcsoportokkal, így kurdokkal, türkménekkel, karakalpakokkal, azeriekkel és kemsili örményekkel együtt elrendelték a meszhet törökök Üzbegisztán és Kazakisztán sztyeppeire telepítését. Az ő esetükben nem a nácikkal való kollaborálás volt az ok, hanem „önnön biztonságuk érdekében" hucolták el őket. A közel 200 000 deportált közül már útközben legalább 30 000 fő életét vesztette. (BRUS-MILFORD, M. 1993. 158.) A meszhet törökök történelméről kevés adatunk van. Kazukázusi törökök, akik az Oszmán Birodalomban Ahalsik pasa fennhatósága alatt éltek a mai Grúzia területén lévő Meszheti vilajet Adigen, Aspindza, Ahalkalaki, Bogdanozka falvaiban. Kálváriájuk a XVIII. században kezdődött, mikor is kettéosztották a tartományt: egyik felét az oroszok ellenőrizték, a másikat Törökország. 1928-ban újabb sérelem érte őket. A török és grúz iskolákat egyesítették, hivatalos nyelvként a grúzt kellett használniuk és családneveiket is grúz nevek váltották fel. Mindezek ellenére vagy talán éppen ezért az együvé tartozásuk tudata még inkább erősödött, a nagycsaládi kötelékek szorosabbá váltak, saját kultúrájukat, nyelvüket és szokásaikat megőrizték, szép példáját adva ezzel a passzív ellenállásnak. (BEKIROGLU, NESIB NAMAZ: 1992. 46.) Sztálin parancsa 1944. november 14-én érte el őket. Két óra alatt bevagonírozták a lakosságot, úgy, hogy semmit sem vihettek magukkal és senki sem tudta merre tartanak a tehervagonok. Először az Ural hegységbe vitték őket majd Közép-Ázsiába. Becslésük szerint az út alatt 17 000 főt veszítettek, a háború végéig 27 000-re becsülik a meszhet törökök veszteségét. Közép-Ázsiában 12 éven át katonai felügyelet alatt éltek, ellenőrzésük olyan szigorú volt, hogy a szomszéd faluba sem mehettek a parancsnokság engedélye nélkül. A '60-as években újra szétszórták őket, ekkor kerültek a most már véglegesnek tekinthető lakhelyeikre. Kazakisztánban Dzsambul megyében telepedtek meg legtöbben, bár lélekszámukra csak becsült adatok vannak. A kazak-magyar kulturális kapcsolatok miatt a figyelem központjába kerülő, a kazak-kirgiz határon lévő Merki, járási szerepkörű város meszhet törökjeinek lélekszáma hozzávetőleg kettőezer. A települések különböző pontja-121-