Tolnay Gábor szerk.: Ember és környezete. Tudományos ülésszak 1999. november 22–23-án Szolnokon – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2002)

Puskás Zoltán: Hangszerkészítő műhely Tiszaroffon

Puskás Zoltán Hangszerkészítő műhely Tiszaroffon i. Rab István műhelyének eszközeit dr. Szabó László néprajzkutató vásárolta meg a szolnoki Damjanich János Múzeum néprajzi gyűjteménye számára. A begyűjtött anyag, a 91.7.1.-156.-ig tartó leltári számok alatt szerepel a nyilvántartásban, és a műhely szerszámain kívül tartalmazza a mester által elkészített hangszerek több darabját is. Tiszaroffon a Baross út 16. szám alatt található lakóházhoz tartozó asztalosműhelyben készültek a környék legjobb furulyái, citerái és néhány más húros hangszer is. A mester, a hangszerek elkészítése mellett, szívesen meg is szólaltatta azokat, repertoárját főleg betyár- és irredenta dalok alkották, melyeket nagy szeretettel adott elő, ha alkalom nyílott rá.

1 A műhelyben gyártott furulya- és citerafélék elsősorban saját használatra készültek, bár sor került néhány darab eladására is. Ezen hangszertípusokat és változataikat az egész világon ismerik, így Magyarországon is a legelterjedtebb népi hangszerek között tartják számon. Curt Sachs német hangszertörténész és Erich Hornbostel osztrák zenetudós által kidolgozott tudományos hangszerfelosztás a furulyát az aerofon hangszerek azon csoportjába sorolja, ahol a befüvott levegő egy éles peremnek ütközve jön periodikus rezgésbe (furulya, fuvola).

2 Ez az egyik legősibb hangszertípus, melyet hazánkban, a Bükkben feltárt istállóskői barlanglelet is bizonyít. A medve szárcsontjából kifaragott közel harmincezer éves hangszer ötféle hangmagasságot tudott megszólaltatni, és valószínűleg mágikus vadászceremóniák alkalmával használták.

3 Ez a típus később a honfoglaló magyarság körében is ismert lehetett, melyet a XII. században kialakult Sipos személynév is alátámasztani látszik. 1 Rab István dalainak jegyzékét lásd a múzeum néprajzi adattárában (DAMNA: 2047-83.) 2 Darvas G. 10-11. 3 Vértes L. 174-175. -103-