Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Takács Miklós: Az Árpád-kori köznépi lakóház kutatása, különös tekintettel az 1990-es évekre

gadása felé hajlik, a doboz-hajdúirtási ásatás részletes közlése hozhat még meglepetéseket e lelethorizont felső időhatárának tekintetében.

19 Az előzőekben az 1970es és 80-as évek kutatását egy-egy életmódbeli, illetve időrendi probléma vetületében igyekeztünk szemléltetni. Ezen időszakban azonban természetesen több további, a korábbi korszakban csak futólag érintett kérdéskörökben is megindultak a feltárások, és ezek eredményeként a köznépi lakáskultúra újabb aspektusai válhattak vizsgálódás tárgyává. Külön említésre méltóak a városias települések egyes részeinek, illetve az egyes közigazgatási és/vagy egyházi központok vonzásköréhez tartozó települések területén indított feltárások, a köznépi és a gazdagabb társadalmi rétegek lakáskultúrája közötti áthatások vizsgálatának a lehetősége miatt. A legnagyobb kiterjedésű munkálatok Esztergomban,

20 illetve Szabolcsban

21 folytak, de természetesen számos más központ területén is kerültek napvilágra házak. A leletanyag feltárásán túl azonban jelentős előrelépés történt a közlés terén is, elsősorban BÓNA István, illetve KOVALOVSZKI Júlia révén. Hiszen ők monografikus formában jelentették meg két, nagy kiterjedésű telepfeltárás: a dunaújvárosöreghegyi,

22 illetve a tiszaeszlár-bashalmi

23 teljes leletanyagát. Hogy egy-egy nagy kiterjedésű faluásatás teljes feldolgozása milyen nagyságrendű feladatot jelent, a két monográfia megjelentetésének időpontja is szemlélteti. Több mint két évtizednek kellett ui. eltelnie az 1952-es alapvetés után a két hivatkozott kötet 1973-as, illetve 1980-as megjelentetéséig. A dunaújvárosi és tiszaeszlári lelőhely monografikus feldolgozásával ellentétben, sajnos, több hiány is tovább öröklődött az 1970-es, illetve 80-as évtizedben. Olyan feltárások tartoznak e körbe, amelyekről a szakmai közvélemény csak minimális, és sokszor meglehetősen elnagyolt adatokhoz juthatott hozzá. E körbe tartozik sajnos Magyarország első nagy kiterjedésű Árpád-kori faluásatása, a csongrád-felgyői feltárás,

24 valamint például a tiszaörvény-templomdombi

25 leletmentés is. így az elemzett két évtizedben is a kis alapterületű feltárások közlése maradt a meghatározó, nem csekély mértékben annak a következményeként is, hogy az ásatások túlnyomó többsége esetében - anyagi okok miatt - jó esetben is csak néhány száz négyzetméternyi terület átvizsgálására nyílott lehetőség. E körbe tartoznak az alábbi feltárások: Balatonszentgyörgy - I. sz. téglagyár agyagbányája, illetve a Kenderföldi rétek,

26 Battonya-Homokbánya,

27 Csátalja-Vágotthegy,

28 Doboz-Faluhely,

29 Dör-Kápolnai-dűlő,

30 Hács-Béndekpuszta,

31 Hajdúböször19. A 10. századi keltezést ui. KOVALOVSZKI Júlia éppen e leletegyüttesekre alapozta: KOVALOVSZKI Júlia 1975. 222. 20. PARÁDI Nándor 1973. 232-247. 21. FODOR István 1975c. 171-182.; FODOR István 1976. 371-382. 22. BÓNA István 1973. 23. KOVALOVSZKI Júlia 1980. 24. E feltárásról sajnos még csak néhány, elszórt jelentés olvasható. Ezek bibliográfiáját egy korábbi munkánkban állítottuk össze: TAKÁCS Miklós 1986. 54. 25. HORVÁTH Béla 1970. 126-132. 26. MÜLLER Róbert 1972. 197., 198-199. 27. SZABÓ J. József 1978. 69-71., 83. 28. Cs. SÓS Ágnes-PARÁDI Nándor 1971. 124. 29. KOVALOVSZKI Júlia 1986b. 113-114. 30. SZŐKE Béla 1955. 89.; TAKÁCS Miklós 1993 с 31. PARÁDI Nándor 1967. 20-36. 10