Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Kovalovszki Júlia: Árpád-kori házak Visegrád-Várkertben

9. kép. A 17. ház feltárt maradványai A rekonstrukciós terv szerint a 17. ház fabélelése nem emelkedett a föld felszíne fölé, csupán a földbe mélyedő gödör falát takarta. A földfal bélelésére talán azért volt szükség, mert a gödröt a korábbi objektum laza betöltésébe, nem pedig a szilárd, agyagos, bolygatatlan földbe ásták. A deszkaborítás megakadályozta a gödör földfalának beszakadozását. A szelemenes nyeregtető szerkezete, fedésmódja azonos a 12. házéval, a tető alapterülete itt is lényegesen nagyobb a ház gödrénél (10. kép). A két végfal betapasztott sövény, füstnyílásokkal. Az ajtó a megfigyelt lépcsős lejárat szerint a déli végfalban nyílott (11-12. kép). Az ajtóhoz vezető, hosszan kinyúló lépcsőzetet a rekonstrukció szerint féltető fedte (13. kép). Ennek régészetileg megfigyelhető nyoma nem maradt ugyan, de néprajzi párhuzamok alapján hitelesnek fogadható el. A 29. ház a templomtól Ny felé 12-13 m-re került elő. A templom körüli temető Ny-i szélén jó néhány sírgödröt a ház betöltésébe ástak. A ház tehát a településnek a korai korszakában állhatott. Alapterülete az eddig tárgyaltak között a legnagyobb: 340x360 cm, mélysége átlagosan 80 cm (14. kép). A ház ÉK-i sarkát, a K-i oldalon levő lépcsős bejárat nagy részét és a D-i oldal egy szakaszát sírgödrökkel rombolták szét (15. kép). A sírgödrök szerencsére sehol sem hatoltak a ház padlójáig, így azt a sírok elbontása után összefüggően feltárhattuk. A ház csaknem épségben megmaradt kőkemencéje az ÉNy-i sarokban volt, a bejárattal szemben. Szabálytalan alakú kövekből, kötőanyag nélkül, álboltozat-szerűen összerakott fala körös-körül 60 cm magasan állt, csupán a boltozat közepe omlott be és a szájnyílását áthidaló nagy kődarab esett a kemence szája elé. Simára tapasztott, tégla keménysé89