Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Balassa M. Iván: A népi építészet a régészet és a néprajztudomány között

megsemmisült, a középkori kontinuusságot kizárják. Az viszont kétségtelen, hogy alaprajzi elrendezésükben, alápincézettségükben a középkori, késő középkori nemesi udvarházak folytatóinak tekinthetők ezek a „huszita ház"-ak. A Felföldön kő az egyik terjedő építőanyag, az Alföld felől pedig a különféle föld alapanyagúak nyomulnak észak felé. A 17. századtól a szórványosan alkalmazott rakott sárfal- mellett a vertfal jelenik meg, a következőben előbb csak szórványosan, majd a 19. században szélesebb körben a vályog. Tehát itt is megismételhető a Dunántúlon leszűrt tapasztalat, az építőanyag és építéstechnika váltása miatt nem maradtak, nem maradhattak fent falusi, paraszti épületek a 17., de a 18. század elejéről sem. Kevés tehát az esélye, hogy a 21. század elején 18. vagy 17. századi, a népi építészet körébe tartozó épületekre bukkanjunk. Ha erről a korról megbízható ismeretekhez szeretnénk jutni, szinte kizárólag a levéltári forrásokra támaszkodhatunk. Nem szóltam eddig még az ebből a korból mind gyakoribb ábrázolásokról. Az 1500-1600-as évek falusi viszonyainak szemléltetésére gyakran szerepelnek a várábrázolások, az ostromokat és csatákat bemutató merszetek vedutáin szereplő házak, településrészletek. Ezek azonban nagy óvatossággal kezelendők, itt csak a nagyon gyakran közölt Houfnagel-féle metszetekre utalok, ahol meglepő azonosság tapasztalható a közismert drégelypalánki és a pozsonyi, kassai, nagyváradi, kolozsvári és tatai külvárosi épületek között, és lehetetlen nem felfigyelni a kor német és németalföldi falusi házábrázolások közötti rokonságra. Ezért is nagyon fontos lenne, ha a régészet egy kissé közelebb hozná határait korunkhoz, ha a néprajztudomány, az építészettörténet minél több hiteles, nem akarok illúziókat kergetni, hogy 17., de legalább 18. századi épületet kutatna fel, mert ez lenne a biztos alap az ebből a korból származó írásos és ikonográfiái források hiteles, megbízható értelmezéséhez.* * 2002 májusában FURU Árpáddal és Szabó Sámuellel elvégeztem a Torockó 260. sz. ház részletes helyszíni kutatását, melynek eredményeit a későbbiekben összegezzük. Sajnálattal kellett megállapítanunk, hogy a ház nem 17. századi, a részletes feldolgozást megelőzően a következők valószínűsíthetők: a Torockó 260. sz. épület eredetileg a 18. században (talán 1735-ben), 17. századi épületelemeket is felhasználva épült és a jelenlegi helyére feltételezhetően 1850-70 között telepítették át (erre Id. 20. sz. jegyzetet). 496