Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Balassa M. Iván: A népi építészet a régészet és a néprajztudomány között

A lakóház kéthelyiséges, az udvarról az épület hossz-homlokzatáról nyíló ajtón a konyha funkciójú helyiségbe lehet jutni, innen közelíthető meg balra, az utca felé a szoba. A konyha rész alápincézett, az épület gerincére merőleges tengelyű, kővel boltozott pincét a bejárati ajtó előtti ereszalja részen kialakított lejáróból lehet megközelíteni. Keresztfejes borona falu, eredetileg a talpgerenda tölgy lehetett, a falgerendák fenyőből készültek. Tetőformája kontyolt nyereg-, szerkezete csüngőszarufás, torokgerendás. Legutóbbi teljes értékű héjazata zsindely volt.

14 A szoba lepadlózott, a konyha földje tapasztott. Szobája mestergerendás, deszkafödémes, a szoba felett felülről tapasztott, a konyha hátsó része felett csak deszkázat van. A szoba konyhai falától nem messze a födémben füstnyílás található. A konyha hátulsó része felett a deszkákban hasonló, itt a környezete erősen átégett. Tüzelőberendezése jelenleg nincs. Az ajtók és ablakok ácstokosak, illetve borított ácstokosak. Az ajtóknál a tokok borítása esetleg másodlagos mert az alattuk lévő felületek gondosan megmunkáltak. A szoba ajtajának jó vasalása van, a lappal egyidejűnek tűnik a fa kallantyúja is. Az utcai ablak ácstokja kívülről borított, felül vasrács nyomai figyelhetők meg. A borítás esetleg másodlagos, alatta az ácstokon vörös festéknyom vehető ki. Belülről a tokban falc van az egyben beilleszthető ablaktáblának. Az udvari homlokzat első ablakán a szemöldökfán található a datálás: 1668. Jelenleg kívülről rászegezett vasrács van rajta, egy korábbi rács a frissen kibontott második utcai ablakon látható. A tok készítésének idején farács lehetett az ablakokon, Ennek egy függőleges és egy vízszintes szára volt, melyeknek nyoma mindkét ablakon megtalálható (utólagosan fatiplivel gondosan eltüntették). Tekintettel arra, hogy a kibontott illesztésben nincs szegnyom, csakis egy befeszített farácsozat képzelhető el. Az udvari homlokzat datált ablakán belülről jelenleg is megvan a négyszemes, egyben levehető, vízszintes léccel rögzíthető ablaktábla, melynek falca az újonnan kibontott második ablakon, az utcaihoz hasonlóan megvan. Az épület korával kapcsolatos egyik kétség magával a datálással, annak elhelyezkedésével kapcsolatos. Való igaz, hogy jelen ismereteink szerint a népi építészetben nem megszokott, hogy az udvari homlokzat ablakának szemöldökfáján szerepeljen az évszám. Ennek helye általában a mestergerenda, esetleg az oromzat. Az előbbi esetben a fába faragták az építés idejét, esetleg egyéb körülményeit, az utóbbinál már technikailag változatosabb megoldások vannak, a deszkakivágástól a vakolatornamensig. Tudtommal eddig még nem foglalkoztak sem általában, sem a népi építészetben azzal, hogy koronként, tájanként, épületfajtánként stb. hol van a datálás. Az építészettörténetben az ajtó- és ablakszemöldökökön elhelyezett feliratok nagy tömegben a reneszánsszal tűnnek föl. Ez érthető, hiszen ez a stílus alkalmaz vízszintes szemöldököket, bár kétségtelen, hogy a gótikában sem mindig csúcsíves záródásúak az ajtók, ablakok. De általánossá csak - az íves záródást szintén alkalmazó - reneszánsszal váltak az ilyen feliratok. Ez a technikai lehetőség mellett bizonyára az írásbeliség megnövekedett szerepével is összefüggésben lehet. Az ablakokat, ajtókat 14. 2001-ben ez kátránypapírral van borítva.. Továbbiakat Id. a tanulmány végén * alatt! 493