Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pölös Andrea: Építőáldozatok

ÉPÍTŐÁLDOZATOK PÖLÖS ANDREA Az építőáldozat a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „építéskor a rontó hatalmak távol tartására végzett babonás cselekmény (például ember befalazása)". A néprajzi szakirodalomban építő-, a régészetiben építési áldozatnak nevezik a jelenséget. SZENTI Tibor írja le egyik őse Hódmezővásárhely-Kopáncs-pusztán történt tanyaépítése kapcsán: 1900-ban, miután Nagy Pál földet vett, és kimérte a tanyát, azon belül a szobahelyet, „...a leendő kemencével átlósan szemközti sarokba Nagy Pál gödröt ásott. Két cseréptányért hozott. Az egyikbe gyümölcsöt, búza- és rozskalászt, két tojást, néhány, a császár arcmásával díszített pénzdarabot és egy amulettet rakott, amelyen Krisztus keresztje domborodott. A másik tányérral mindezt lefedte. A gabona és a gyümölcsök: a termés volt a paraszti lét egyik alapja, a tojásban az állatszaporulat, az élet másik fenntartója vált jelképpé. Mindezt összefogta a pénz, a gazdasági élet cseretárgya. Nagy Pál arra is gondolt, hogy ha az égi és földi nagyságoktól sokat nem remélhetett, haragjukat sem érdemes kiváltani. Nagy Pálnak, aki most kezdte az önálló gazdálkodást, különösen fontos volt, hogy az építkezést és a családi fészket áldás kísérje. A gödör alján elhelyezte a két, szájával összefordított tányért, majd betemette és ledöngölte. A tanya falát fölötte kezdi el építeni."

1 A további leírásból kitűnik, hogy az ÉK-DNy-i tájolású ház, melybe DK-ről nyílt a bejárat a konyhába, és a konyhától balra volt a szoba, amit csak a konyhából lehetett megközelíteni, és mivel a kemencét a szoba és konyha közös falára építik, a túlsó sarokba, ezért a kemencével átellenes sarok, ahol a tányérokat elásta, a DNy-i volt. Az építőáldozatok az eredeti építési emberáldozatok kiváltásának egy módja, ami nem jelenti azt, hogy az épületek felépítésénél minden esetben embert áldoztak volna. Ez már az egy család/egy épület/egy áldozat mennyiségi mutatói miatt sem lehetséges. BARTHA Elek tévhitnek tartja, hogy az emberáldozat megelőzte volna az állatáldozatot, ezért szerinte nem helyettesítésről van szó.

2 Ezzel szemben a régészeti irodalomban a neolitikum óta ismert a házba való temetkezés,

3 egyfajta emberáldozatnak is értelmezhető szokás, ennek magyarországi nyomait ismerjük bronzkori, avar, 9. századi, 10-11. századi, és 11. századi településről is,

4 de állatáldozatot csak a 11. századtól. Az új kőkori Körös-kultúrában szarvas- és bikakoponyát tártak fel, de áldozati gödörből, és nem házból kerültek elő.

5 Amit viszont G. MERHART 1. SZENTI Tibor 1979. 11-14. 2. BARTHA Elek 1984. 24-25. 3. RACZKY Pál 1982. ; RACZKY Pál 1988. 4. VÁLYI Katalin 1992. 121-125. 5. HÖCKMANN, Otto 1972. 196. 467