Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez
ben pedig, az É-i pincefalon szellőzőablak részlete került elő. (8. kép) Mindez arra utal, hogy a ház, a későbbi szokással ellentétben, de a korábbi évszázadok gyakorlatával összhangban, merőlegesen állt a telek hossztengelyére. Mivel a pince padlója a korabeli járószintnél alig 150 cm-el mélyebben feküdt, a ház padlója jóval a talajszint fölé emelkedhetett. A lépcsős bejárat valószínűleg tornácon át vezetett a házba, mely tornác egyben - a népi gyakorlatnak megfelelően - a pincegádort is fedte. Ilyen fedett pincegádor lehetett 1589-ben a székelyudvarhelyi Pribék Gergely házánál is, ahol a gazdája erőszakoskodásától tartó szolgálólány aludt: atkozot légien az a'kj engemet Pribéknek zenét es keriteot, az pincze torokbann is ketser haltam, a' kertben is egj e/e/, az tikolybann is egj e/e/ haltam miatta 51 Ha elfogadjuk, hogy a kutatott székelykeresztúri telek szélessége lényegében a maival azonos, kb. 20 m volt, a házat nehezen tudjuk kéthelyiségesnél nagyobbnak elképzelni, ellenkező esetben ugyanis az utcáról már nem lehetett volna szekérrel megközelíteni a ház mögötti gazdasági udvart. A pince külmérete alapján számolva, a fölötte álló ház szélessége mintegy 5,5 m volt. A pince betöltéséből egy 1625-ben vert poltura került elő. Érdekes és tanulságos, hogy a Székelykeresztúr-Szabadság tér 44. sz. telken kiásott kőpince egy korábbi, kőfalazat helyett még faszerkezettel készült pincét váltott fel. Ez utóbbi, téglalap alakú, 4,5x3,5-3,7 m-es pince (13. objektum) tájolása megegyezett a kőpincéjével, lejárata a D-i, fel nem tárt oldalon lehetett. A pince kiásott gödrét belülről, a földfalak mentén lefektetett, a sarkoknál csapolt talpgerendák szegélyezték, melyek a falak függőlegesen felállított deszkákból készült bontását támasztották. A Ny-i pinceoldalnál megfigyelhető volt, hogy a pince gödre és a deszkabélés közötti 10-15 cm-es hézagot vízzáró agyaggal töltötték ki. A pince alja sötét színű, keményre taposott, kavicsos, 6-10 cm vastag földréteg volt, melybe a pince hossztengelyével párhuzamosan húzódó, ászokfának ásott árok mélyedt, korhadt famaradványokkal. A pince gödrét kitöltő földből a 15. század második felétől a 16. század elejéig terjedő időszakból származó kerámia került elő. 58 A 15. század végi földpince és a 17. század eleji, habarcsos kőfallal készült pince között átmeneti típus a Szabadság tér 47. sz. alatt feltárt, agyagba rakott kövekből épített pince, melynek betöltésében hatalmas mennyiségű 16. századi kerámia került elő. A pince padlóján II. Ulászló (1490-1516) évszám nélküli denára (HUSZÁR Lajos 1979. 803., változat) hevert, kevéssel a padló fölött II. Lajos (1516-1526) 1518ban vert denárát találták. A pince gödrét kitöltő földből I. Ferdinánd (1526-1564) 1537-ben és 1543-ban vert denárai (HUSZÁR Lajos 1979. 935.), továbbá egy Miksa (1564-1576) nevére vert 1577-es dénár (HUSZÁR Lajos 1979. 993.) került elő. 59 Az eddig feltárt keresztúri pincéknél nemcsak a pincefal építőanyaga és rakásmódja változott meg a késő középkor és a kora újkor folyamán, hanem a pincemélység is. A kettőnek együtt jelentős hatása volt a ház felépítésére. A korábbi pincék (Szabadság tér 44., 13. objektum, Szabadság tér 47.) mélyebbek voltak, padlójuk a mai talajfelszín alatt 269-285, illetve 270 cm mélyen került elő. Mivel a 16-17. századi járószint 70-80 cm mélyen húzódik a mai talajfelszín alatt, a pincemélység még közvetlenül a földfelszínre épített ház esetében is elegendő maradt. A Szabadság tér 57. SzOkl ú.s. I. 199. 58. BENKŐ Elek-DEMETER István-SZÉKELY Attila 1997. 49., 101-116. 59. Uo. 49, 71-93. 384
