Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Benkő Elek: Régészeti megjegyzések a székelyföldi lakóházak középkori történetéhez

1. kép. Székelykeresztúr belterülete az 1896-os kataszteri térképen feltüntetett, többségében középkori eredetű telkekkel ző rendű szabad székelyek mellett „bebíró", tehát a városban telket, házat birtokló nemesek, illetve ezek jobbágyai is éltek. Ez a társadalmi tarkaság - régészeti leleteink tanúsága szerint - az előkerült épületeken is lemérhető, melyek egy része semmiben sem különbözik a korabeli falusi lakóházaktól, miként lakóik nagyobb része is mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. Mellettük viszont jól kirajzolódik egy olyan iparos-réteg (köztük ácsok, asztalosok, kőművesek, tapasztok és kályhássággal is foglalkozó fazekasok), amelynek hatása a környék építészetére nem lehetett elhanyagolható, még ha jelen ismereteink szintjén e hatást egyelőre inkább csak a kályhák és a kályhacsempék terén tudjuk régészeti módszerekkel is igazolni. Gyanúnk szerint a mezőváros nemcsak az előképek, hanem az igényesebb házépítéshez szükséges szakemberek esetében is közvetítő szerepet töltött be. Ez a környék szász mezővárosaira is igaz lehet, régészeti kutatásuk teljes hiánya azonban minden további meggondolást lehetetlenné tesz. Ásatástechnikai szempontból a (mező)városi leletmentések közismerten mostoha feltételeiről kell szólnunk, amikor számtalan újkori bolygatás és alapfalrészlet közül kell a középkori házak többé-kevésbé megcsonkított maradványait kihámozni, és ezek a mostoha munkakörülmények gyakran csökkentik a régészeti megfigyelések szilárdságát. Székelykeresztúr város régészeti kutatását az elmúlt évtizedben Székely Attila helytörténész vezette, aki a Székelykeresztúri Városi Múzeum munkatársai közreműködésével, a belterület új építkezéseit megelőző feltárások sorát kezdeményezte. A rendkívül kevés pénzből, hallatlan szívóssággal folytatott kutatás eredményeként nemcsak az derült ki, hogy Székelykeresztúr belterületének telekosztása késő középkori eredetű, hanem az is, hogy a mezőgazdasági művelés alá vont területekkel ellentétben ezeken a telkeken olykor jól megfigyelhetőek voltak a pusztulási 366