Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Pusztai Tamás: A középkori Mohi mezőváros építészeti emlékei

14. kép. A felszín- és metszetrajzokon alkalmazott anyagjelölések tési módját, elhelyezkedését, a település szerkezetét meghatározta az adott település geo­gráfiai, valamint a korabeli településstruktúrában betöltött helyzete is. Mohi esetében felte­hetően a mezővárosi léthez vezető kedvező geográfiai helyzettel, az egykori kereskedelmi út tényével is magyarázhatjuk azt, hogy a 13. század közepén itt már egy feltehetően fel­színi házakból álló település pusztul el (o100 épület). Mohi a 13. század közepi pusztulás után feltehetően hamar újjá települ 63 Az egymás fölötti épületek omladékai között nincs olyan fedő réteg, amely arra utalna, hogy lakossága hosszabb időre elhagyta volna a tele­pülést. A 13. század közepe után a 82-es sz. ház telkén ugyan visszabújnak a lakosok a föld alá (o99; o98; o101 épület), de a vizsgált telken létrejött gödörházak egy részének (o99) építési technológiája Árpád-kori falusi településeinken megismert, földbe ásott, béleletlen falú gödörházak 64 többségéhez mérten már jelentős különbséget mutat, ami a település energiáit is jellemzi. A 99-es és 98-as, részben egyidős egymás mögött álló gödörházak és lakóik egymáshoz való viszonya - a telek használata további vizsgálatokat igényel. A későbbi időszak jellegzetességei közül a legfontosabb a település épületeinek és belső kialakításának tagoltsága, változatossága - gondolunk itt a Mohi központjában, a település végén és a település szélén feltárt területek régészeti objektumai jelentette vál­tozatosságra. Kétségtelen, hogy egy adott időben a különböző vagyoni helyzetű réte­geknél egy meghatározott területen más- és más lakóházakkal találkozhatunk, de ezek nem külön fejlődési utakon alakultak, hanem ugyanannak a fejlődésnek a különböző sza­kaszait képviselik - írja BALASSA Iván. 65 Mohi régészeti kutatásában az tekinthető a leg­nagyobb lehetőségnek, hogy e „fejlődés" egy településen belül, 300 éven át, a település több, jellegzetes területének vizsgálata segítségével követhető nyomon. 63. A középkori út adta energiákat mutatja, az igen közeli, Hejőkeresztúr-Vizek köze lelőhelyen feltárt Ár­pád-kori településsel való összevetés, ahol 1996-ban WOLF Mária egy Árpád-kori falut házait találta meg. A településrész pusztulását az ásató a 13. század közepére helyezte (WOLF Mária 1997. 139-142.). E helyen a 13. századi pusztítás részben még gödörházakat talált. 64. MÉRI István 1952. 65. BALASSA M. Iván 1994. 11. 358

Next

/
Oldalképek
Tartalom