Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Sabján Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai

A redukált égetésű szemeskályháink tehát alul szögletesek, felül hengeresek voltak. A kályhák falát alapvetően a tál alakú szemekből rakták föl, ettől eltérő fülkés típust csak a sarokcsempék oldallapjain használtak, valamint a félméretű helyeken, mint önálló csempét. Nem egészen biztosak a kályha oromzatára vonatkozó ismereteink. A háromszögletű tálakat használhatták zárt sorba rakva, és a kályha fölé emelkedve is. Az is lehetséges, hogy mind a két felrakási forma egyszerre szerepelt a kályhákon. Úgy tűnik, hogy a kötélmintázatú párkányok, a kidomborodó, tapasztott fuga,

159 a sárból készült kupola (ezekben sohasem szerepeltek hagyma alakú szemek) a kályhák jellegzetességeihez tartoztak. Több helyről is ismerünk grafittal bekent kályhaszemtöredékeket, ami azt látszik igazolni, hogy a szürke szemek kivilágosodását így próbálták megjavítani. Erre 1489-ből írott adatunk is van, az esztergomi egyházmegye számadáskönyveiben.

160 A kályhák datálására teljesen biztos adataink nincsenek. Általában a 15. század végére, de jobban a 16. század első felére és a közepére tehető elterjedésük, illetve használatuk.

161 Ozorán a hódoltság kor elején kerültek a szemétre, ezért a felállításukat a 15. század végére, a 16. század kezdetére lehetett helyezni.

162 Itt kell megemlítenünk, hogy létezett ennek az egyszerű szemeskályhának egy redukált égetésű, domborműves csempékkel is ellátott, kisebb szemekből rakott, korábbra keltezhető előzménye is. Ezek az itt-ott töredékeikben felbukkanó kályhák megelőzték az egyszerűbb tál alakú szemekből készülteket. A magyarországi anyagból HOLL Imre gyűjtötte össze az osztrák eredetű, 14-15. századi példányokat.

163 Az általunk tárgyalt egyszerű szemeskályháknál azonban már hazai készítéssel kell számolnunk, annak dacára, hogy központjaikat, műhelykérdéseiket nem ismerjük. A múzeumokban nagy számban fellehető, különböző készítésbeli jellegzetességeket viselő darabjaikból arra gondolhatunk, hogy több műhely is működött az ország eltérő területein. Az egyszerű redukált égetésű szemeskályhák előfordulása egyházi épületekben, elsősorban kolostorokban, várak és udvarházak egyszerűbb szobáiban és a városok ásatási anyagában gyakori. Falvakban ritkán találunk ilyen kályhákat, elvétve az úri házak omladékából kerülnek elő példányaik. Ezek a szemeskályhák tehát a 15. század végén és a 16 század folyamán az egyszerű és népszerű úri kályhák közé tartoztak, a kevésbé reprezentatív helyiségek fűtésére használták őket.

164 158. MIKLÓS Zsuzsa-SABJÁN Tibor 1992. 108. 159. Lépcsősen profilozott fugák hálózták be a visegrádi ferences kolostor redukált égetésű szemeskályháját is. Az ásatást LASZLOVSZKY József vezeti, az anyagot KOCSIS Edit és SABJÁN Tibor dolgozza fel. 160. B. NYÁRI Albert 1874. 10.; idézi és értelmezi: SABJÁN Tibor 1998. 478. 161. HOLL Imre 1987. 163.; MIKLÓS Zsuzsa-SABJÁN Tibor 1992. 131. 162. FELD István-GERELYES Ibolya-GERE László-GYÜRKY Katalin-TAMÁSI Judit 1989. 197. 163. HOLL Imre 1998. 291-308. 164. MIKLÓS Zsuzsa-SABJÁN Tibor 1992. 131. 314