Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Sabján Tibor: Késő középkori népies kályháink nagytáji vonatkozásai

-háromszög alakú oromcsempe, tál alakú formával, tornyos díszítménnyel A külsővati leletanyagban is csak három nem összetartozó töredékből lehetett kikövetkeztetni ezt a csempét. Az üres háromszög alakú tál csúcsára ragasztottak tornyos végződést, amely valószínűleg egy gombban fejeződött be. A lovagfejhez hasonlóan ez a tornyocska is korongon készült.

38 -liliomos párta A szegényebb megjelenésű kályhák egyszerűbb oromzattal készültek, ezeknek csak koronaszerűen körbefutó csipkés tetejű pártázatuk volt. A pártázatot egyetlen agyaglapból kiszabott párták sorából állították össze. Ezek lehettek liliomos csipkézetűek vagy bástyatetőre emlekeztetoek. A liliomos változatokat késsel bevágott kis csatornákkal, vagy beböködött díszekkel látták el.

39 -párta, bástyatetőt utánzó díszítéssel Az egyetlen ismert bástyatetős példány a saroklapok kétrozettás mintájával készült.

40 A kályhák külalakjáról viszonylag pontos ismeretekkel rendelkezünk. A külsővati leletanyagban megmaradt mintegy 10 darab eredeti tapasztástöredék jóvoltából a csempék összeállításáról, a kályha színezéséről nagyon fontos információkkal rendelkezünk.

41 Eszerint a kályhák alul szögletesek, felül hengeresek voltak. Csempézett aljuk első sorában helyezkedtek el a domborműves díszítésű csempék, majd ezeket a mélyebb tál alakú szemekből épített sorok követték. A gazdagabb kályhák alsó részének felső sorába rakták azokat a tál alakú szemeket, melyet oldalaira kisebb mérműves lapocskákat ragasztottak, így alakítva a szemek száját négykaréjos nyílásúra. A kályhák szögletes részét keskeny kötélmintázatú sárpárkánnyal zárták le. Ez a párkány hasonló jellegű volt, mint a függőleges élek kötélmintázatú díszítése, melyeket az egymásra rakott sarokcsempék élei adtak ki. A kályhák felső részét a kisebb mélységű tál alakú szemekből rakták fel. A legfelső sorba kerültek a háromszögletű oromcsempék, talpukra, illetve csúcsukra állítva, zárt rendszerű sort képezve. Ebben a sorban mérműves és üres tál alakú oromcsempék váltogatták egymást. Ezeken felül csak a kályha oromzatára állított lovagfejes és tornyos oromcsempék emelkedtek. A kályhák felső peremét sárból készített kötélmintázatú párkányok szegték. A vízszintesen futó párkány felkúszott a kiemelkedő oromcsempék oldalaira is. Az oromcsempék mögött emelkedett a kályhák sárból készült kupolája, amelyben nem voltak kályhaszemek. A mázatlan felületű kályhák normál égetésű, sárgásvörös és redukált égetésű szürkésfekete színben készültek. A sárból készült párkányokat és a sárral tapasztott fugákat vörös színűre festették.

42 A kályhák datálására több elképzelés és kísérlet történt. A legkorábbi időpontot KÁDÁR Zoltán vetette fel a vasvári anyag tárgyalása kapcsán. Ő a Szent Györgyös 38. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a. 65. II. tábla. A/3. 39. KOVALOVSZKI Júlia 1969. 239. 12. kép.; ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a. 70. VII. tábla. B/1.; TAMÁSI Judit 1989. 157. 7. tábla. 1.; SZŐKE Béla Miklós 1996. 148. kép. 1. 40. ÉRI István 1964. 89. 67. kép. 41. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a. 62-63. 42. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989a. 89-94. 289