Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)

Miklós Zsuzsa – Vízi Márta: Adatok a középkori Ete mezőváros településszerkezetéhez és háztípusaihoz

Kutatástörténet PESTY Frigyes helynévgyűjteménye szerint „Ete részben legelő, részben szántóföld, tatárok által elpusztítva nagy kiterjedésű város hely, váromladékkal, miről neveztetése nem tudatik."

9 A néphagyomány ezt a területet „Eteváros, Ete vára, Városhel, Etedomb" néven ismeri.

10 Az első terepbejárást RÓMER Flóris végezte. Ő azonban a város maradványaival nem foglalkozott, csupán az etei várat írta le (lásd később). A településen 1933-ban és 1935-ben végzett ásatást CSALOGOVITS József. A kutatásokat ismertető két rövid közlemény szerint

11 több lakóházat, illetve házrészletet, a templom kis részletét, több sírt és két fazekaskemencét tárt fel. Ásatási dokumentációja a II. világháború végén sajnos megsemmisült,

12 így nem tudhatjuk, hogy az általa feltárt objektumok a mezőváros mely részein helyezkedtek el.

13 Az 1960-as években MÉSZÁROS Gyula terepbejárásokat, valamint szondázó ásatást végzett a lelőhelyen.

14 1986-ban útépítéssel kapcsolatos helyszíni szemle, illetve leletmentés folyt itt: az úttükörben a templom körüli fal két rövid szakaszát rögzítették és két melléklet nélküli sírt bontottak ki.

15 MIKLÓS Zsuzsa 1992 óta több alkalommal végzett itt terepbejárást. A templom helyét 1995-ben találta meg: a közvetlen környezetéből kissé kiemelkedő dombon tégla- és kődarabokat, embercsont töredékeket figyelt meg 1996 óta együtt kutatjuk a mezővárost.

16 A jelenlegi kutatás A középkori Étének - szemben más, a török korban elpusztult mezővárossal - az az előnye, hogy nem települt újra: ezért a kutatást nem akadályozzák a későbbi beépítések; a mezőgazdasági művelés következtében a terület tiszta, áttekinthető, légifotózható. A folyamatos művelésnek viszont káros következménye az, hogy a lelőhely rohamosan pusztul, egész területe veszélyeztetett. Ezért sürgető feladat a minél több irányú kutatása. Miután a mezőváros területe igen nagy, teljes feltárása a jelenlegi adottságok mellett belátható időn belül megvalósíthatatlan. Ezért igyekszünk olyan módszereket alkalmazni, amelyek segítségével a legtöbb információt nyerhetjük.

17 9. GAÁL Attila-KŐHEGYI Mihály 1971-1972. 311. 10. Tolna megye földrajzi nevei. 1981. 841 (483.) 11. CSALOGOVITS József 1935. 1-10.; CSALOGOVITS József 1937. 321-332. 12. CSALOG Zsolt levele a szerzőknek: 1997. április 10. 13. Az ásatások hozzávetőleges helyére utal MÉSZÁROS Gyula: „A dombvonulat keleti végében és a nyugat felőli szántóföldön a 30-as években CSALOG József ásatást végzett...". - SZWM Adattára 203-75. -Az ásatási helyszínekkel kapcsolatban CSALOGOVITS publikációiból csupán annyi derül ki, hogy a legelőn és a szántóterületen egyaránt ásott. A legelőn kijelölt szelvények helyét pontosan nem jelölte meg; a szántóknál a két tulajdonos: Pörnyi Pál és Cseh Sándor nevét említi. Ennek alapján - a régi térképek és telekkönyvi adatok segítségével - tudtuk azonosítani ezt a két földdarabot, amelyek a lelőhely DNy-i szélén helyezkedtek el. 14. SZWM Adattára 203-75.; MNM Adattára I. 25/1967; Rég. kut. 1967, 57. 15. Rég. kut. 1986. 93. (GAÁL Attila és SZABÓ Géza megfigyelései) 16. Az eddigi kutatásokat az OTKA (T 025385), a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Tolna megye Közgyűlése és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum anyagi támogatásával végeztük. 17. Kutatási módszereinket és azok eddigi eredményeit itt most csak röviden ismertetjük. Részletes közlésük várhatóan 2002-ben, az ActaArchHung-ban fog megjelenni. 263