Cseri Miklós – Tárnoki Judit szerk.: Népi építészet a Kárpát-medencében a honfoglalástól a 18. századig – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 58. (2001)
† Nagy Ágnes – Gallina Zsolt – Molnár István – Skrba Péter: Késő Árpád-kori, nagyméretű, földbe mélyített építmények Ordacsehi-Bugaszegen
ezen épületek. 35 Legjobb párhuzamát és alaprajzát Debrecen, Pácról ismerjük (23. kép). 36 Ezeket a könnyen elkészíthető épületeket a szegényparasztság használta. Az egyosztatú ólakban, istállókban a gyengébb, ápolást igénylő állatokat helyezték el. 37 E földbe mélyített ólak igen mélyek voltak, 120-150 cm-re ásták le azokat. Gyakran nem volt föld feletti faluk. 38 Sokszor kaptak azonban alacsony, archaikus technikával készült, rövid, földfelszín fölé emelkedő falat is. 39 A földbe ásott házaknál előfordult, hogy a falak mentén a gerendákhoz karók csatlakoztak. Ezeket vesszővel befonják, illetve náddal, napraforgóval, kukoricával, sövénnyel töltik ki. Az így keletkező üreget szalmával, venyigével fedték. E mély gazdasági épületekbe egy viszonylag enyhe lejtésű, 1,2-1,5 m széles, 1,6-1,8 m magas, 2-4 m hosszú, általában meneteles gádor segítségével lehetett lejutni, ami az épület végén vagy az oldalán nyílt. E fedett gádort általában 4 oszlop tartotta 40 Ezen épületek többnyire favázzal rendelkeztek, ami a gödör négy sarkába állított ágasokból, ún. sarok- vagy kiságasokból és a bejárati cölöpökből épültek fel, általában koszorúgerendával kötötték össze. E melléképületek tetőzete ágasfás-szelemenes szerkezetű, nyeregtetős volt. Máig ez jellemzi azokat ott is, ahol a szarufás tetőszerkezet az uralkodó az építészetben (Nyírség, Hajdúság). A szelement a két végfal középpontjába állított ágasok, szelemenágasok tartották, s ez hordozta a héjazatot is. A felül a szelemenre támaszkodó szarufák alul a földre, majorpangra, sárgerendára, rövid falra támaszkodhattak. Ezen épületeknek nem volt padlása, tetőzetüket belülről is letapasztották. A tetőt doronggal, náddal, napraforgókóróval, szalmával, illetve földdel fedték. E földólakban nem volt tüzelés, ez csak a 18. századtól az ún. tüzelősólakban jelent meg. 41 Ki kell emelnünk, hogy ezek az épületek, a veremlakásokkal ellentétben, nem szükségmegoldásként, hanem állandó használatra készültek 42 A fenti épületek, sokszor, hasonló lakóházakkal fordultak elő. 43 ÉBNER Sándor Csányról közölt a fentiekhez hasonlító földházakat. Ezek 8x5 m-esek, 2-3 ásónyom mélyek voltak. A kunyhó belsejét bedeszkázták vagy vesszővel befonva betapasztották. Ugyanígy készült a valamivel kisebb istálló is. 44 Hasonló alaprajzú és szerkezeti megoldásokkal rendelkező példaként említhetjük azokat a föld-, illetve veremházakat, amelyeket KISS Lajos közölt a Szabolcs vármegyei Királytelekről, Levelekről, Apagyról és Paszabról. A különböző méretű, 1-3 helyiséges burdék, burgyék, kunyhók mélysége 100-180 cm volt. A gödör oldalát egymás mellé rakott karóval, hasított fával, náddal, napraforgó szárral borították be, kimereglyézték, szalmás sárral letapasztották és kimeszelték. Többnyire lépcsős, de ritkán meneteles bejáratuk a rö35. SABJÁN Tibor 1999. 18., 21-23. kép (Ilyen ólak felvételeit közli SABJÁN Tibor Balkányról, Nyírmihálydiból, Gebéről, Nyíradonyból). 36. DÁM László 1995. 37. ÉBNER Sándor 1929. 1-4.; DÁM László 1993.; 1995. 41-42.; MNL141. 38. DÁM László 1993. 138., 1995. 42. 39. TÁLASI István 1936. 140-141.; DÁM László 1995. 41.; 1997. 214. 40. DÁM László 1993. 139-140.; 1995. 41. BÁTKY Zsigmond 1929. 13-14.; ÉBNER Sándor 1929. 1-4.; DÁM László 1993. 139.; 1995. 41.; 1997. 214. 42. GÖNYEY Sándor 1939. 397-405.; KISS Lajos 1958. 256-275.; BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 36. 43. BÁTKY Zsigmond 1929. 11.; ÉBNER Sándor 1929. 1-4. 44. ÉBNER Sándor 1929. 1-2. 208
