Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

A Jászkunság műveltsége és társadalma - Barna Gábor: Kunszentmárton és a Nagykunság. Kulturális alkalmazkodás és a mezővárosi kultúra

Kunszentmárton és a Nagykunság 35 gye Néprajzi Atlaszából, amelyek az elkülönülést, a különbözőséget hangsúlyozzák.

8 Véleménye szerint Kunszentmárton lakossága nem is tartja magát kunnak.

9 Az eddigi néprajzi, történeti néprajzi vizsgálatok során ezeknek az elkülönítő tényezőknek tulajdonítottak kizárólagos meghatározó jelentőséget, s nem vettek tekintetbe semmilyen velük szemben ható, a nagykun településeket egymáshoz közelítő, integráló erőt vagy erőket, amelyek hatására Kunszentmárton kulturálisan is beépült a szűkebb Körös-mente, és a tágabb, Nagykunság, Tiszántúl környezetébe. Pedig csupán elméleti síkon is kikövetkeztethető, hogy Kunszentmárton XVIIIXIX-XX. századi kulturális képe e két tényező - a jászsági eredet és a Kunsághoz való hasonulás - kölcsönhatásában, ezek eredőjeként alakult ki. Feltételezésem, hogy Kunszentmárton lakosságának eltérő táji eredete, vallási különbözősége ellenére is az említett kulturális alkalmazkodási (akkulturációs) folyamat következményeképpen alapvetően nagykunsági, tiszántúli település, amely megőrzött néhány jászsági eredetűnek tartható műveltségi elemet. Ennek igazolására a továbbiakban részletesebben írok a város XVIII-XX. századi életét meghatározó tényezőkről, elsősorban a meghatározó paraszti réteg, a parasztpolgárság kultúrájáról, s kulturális alkalmazkodási folyamatáról (akkulturáció). Mindezek alátámasztására példáimat elsősorban a Szolnok Megyei Néprajzi Atlasz kiadott első kötetéből merítem. Az 1719-ben a Jászságból újratelepült Kunszentmárton kulturális integrációja több szinte is bekövetkezett a XVIII-XIX. század folyamán. 1. Kunszentmárton jászsági eredetű lakossága 1719-től kezdve bekerült a Nagykunság közigazgatási keretei közé, amelynek általános szabályozói és fejlődési iránya rá is érvényes volt. Különösen így volt ez a Nagykun Kerület életét is alapvetően és azonos módon meghatározó és szabályozó 1745. évi önmegváltás (redemptio) után. Mindenek előtt az azonos közjogi állapotot, a közjogi összetartozást, a kiváltságokban való azonos részesedést és a redemptio elindította nagyjából hasonló gazdasági-társadalmi alakulást kell a közigazgatási összetartozás mellett, ám azzal szoros összefüggésben megemlítenem. Ez nemcsak a nagykun városokra volt igaz, hanem a két Kunság és a Jászság, a Hármas Kerület minden településére is. Ezek nagyjából azonos ún. mezővárosi fejlődést indítottak el minden nagykun településen, melyet a helyi gazdasági, társadalmi és ökológiai tényezők, termelési tapasztalatok és hagyományok kisebb-nagyobb mértékben színeztek, befolyásoltak.

10 8 Örsi 1999. Én más példákat emeltem ki az atlaszlapokról akár Kunszentmárton Nagykunsághoz, akár tágabb térségekhez való kötődése, akár jászsági reliktumai tekintetében. Leginkább persze magához az eredeti teljes forrásanyaghoz: Szolnok Megye Néprajzi Atlaszához kell fordulnunk. Most is hangsúlyozom, hogy nagy szakmai bün és felelőtlenség a több mint 20 éve elkészült második kötetet kéziratban heverni hagyni. 9 Örsi 1999. 93. Nem tudom, ezt a véleményét honnan veszi. A kunszentmártoniak is kunnak tartják magukat, ám elsősorban a területhez tartozás alapján, azaz nem vérségileg, de ez tudatukban nem válik élesen el. 0 Dósa- Szabó 1933-34. 51. skk.; Bellon 1973.; Bellon 1996.; Szabó 1974. 71-80.;