Barna Gábor szerk.: Társadalom, kultúra, természet. Tanulmányok a 60 éves Bellon Tibor tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 57. (2001)

A néprajz nagykunsági intézményeinek történetéről - Bartha Júlia: Györffy István balkáni és törökországi kutatásai

292 Bartha Júlia szempontjából fontos. E területet ez irányban még egyáltalán nem vizsgálták. (Ez irányban gyűjtésem kimerítő.) Nagy ísúlyt fektettem ezen kívül a földművelés tanulmányozására is. Gyűjtésünknek értékét emeli az a körülmény, hogy kutatásunkat késő ősszel végeztük, így megfigyelhettünk a népéletből több olyan jelenséget, amelyet a kisázsiai kutatók, akik többnyire nyáron végezték tanulmányaikat - a dolog természeténél fogva nem láthattak. (...) A török nép és a hivatalos közegek mindenütt szívesen láttak bennünket és még a legszegényebb török falu is jól ellátott bennünket mihelyt megtudta, hogy magyarok vagyunk."

9 Az 50 napig tartó expedíció nagy nehézségek árán is csak a küldetésének töredékét teljesíthette. A háborús események megélénkülése folytán kénytelenek voltak a munkát feladni. A gyűjtött anyagot Isztambulban biztonságba helyezték abban a reményben, hogy az I. világháború eseményeire pontot tévő békekötés után hazaszállítják. Az anyagnak csak egy részét tudták hazahozni, így a 650 db. néprajzi felvételből 150 db kidolgozatlan film és Győrffy jegyzőkönyvei, rajzai valamelyik katonai levéltárban várják, hogy egy szerencsés kezű kutató megtalálja őket. A hazakerült fotókról mindeddig azt hittük, hogy a második háború megpecsételte sorsukat, 81 év után azonban tavaly előkerült közülük 97 db, jelenleg a Győrffy István Nagykun Múzeum Orientalisztikai Gyűjteményét gazdagítják. Reményeink szerint hamarosan megjelenik a Terebess Kiadó gondozásában egy kötet, amely Győrffy István írásai a Balkánról és Törökországról címet kapta, a Lénárd expedíció során készült felvételekkel illusztráltuk. Ugyancsak ebben a kötetben jelenik meg az az etnikai térkép, amit Győrffy Kisázsia északbithyniai részéről, (12 500 km terület) nemzetiségeinek szállásterületeiről készített. (A térkép eredeti példánya az ELTE Térképészeti Intézetében van, a róla készült fénymásolatot a Nagykun Múzeum őrzi.) A törökországi etnikai térképről ugyancsak elmondható, hogy megszerkesztésével Győrffy jól megelőzte korát. A térséget jellemző etnikai viszonyokról csak 71 évvel később, 1989-ben jelent meg térkép és leírás egy angol orientalista, Péter Andrews munkája.

10 A 47-féle táji, etnikai, vallási csoportról szóló írás nagy segítséget jelent a sajátos anatóliai török kultúra megértéséhez. Győrffy etnikai térképe a Fekete-tenger partvidékének lakóit sorolja, színekkel jelölve a szálláshelyeket. Figyelemre méltó az a pontosság, amellyel elkülöníti az etnikai csoportokat. A török csoporton belül anatóliai bennszülött, rumeliai bevándorló, transzkaukázusi, kizilbas, jürük szerepel. Szállásterületeiket vörös színnel jelöli. Sötétebb tónusú vörös a tatár népesség területe. A cserkeszek között adighe és abház csoportot különböztet meg. (Az adighe fehérrel, az abház zöld alapon fekete függőleges csíkozással jelölt.) A lázok (lezgek szállásterületeit világoszöld foltok jelzik. A grúz csoporton belül három félét jelöl: mohamedán grúzt, eltörökösödött grúzt, és georgiai törököt. (Utóbbiak a meszhet törökök lehetnek.) Az említetteken kívül kurd, örmény, perzsa, lengyel, görög, cigány és zsidó népességet jegyez. (A térkép csak a nagyobb városokat, hegyeket és folyókat jelöli névvel. Ám az apró településeket is berajzolta, így bámulatosan pontos képet mutat a korabeli telepü9 Győrffy 1921-1925. 310-313. 10 Andrews 1992.